Brain Bar Budapest néven technológiai fesztivál zajlik Budapesten. A Design Terminál által szervezett eseményen a technológia új kihívásai és lehetőségei, valamint az új technológia és az ember, az emberiség találkozási és ütközési pontjai szerepelnek a napirenden. Számos nemzetközi szakértő, kutató, tudós és megmondóember tart előadást vagy vitatkozik egymással a június 4 és 6 között megtartott, koncertekkel is tarkított eseményen. A Brain Bar Budapest csütörtöki nyitónapja máris a legizgalmasabb kérdések egyikét dobta fel: mihez kezdjenek az emberek a technológiával, az új gépekkel, a robotokkal – és mihez kezdjenek ők velünk?
Teremtők vagyunk? Ezzel a provokatívnak is mondható címmel vitatták meg egy kerekasztal-beszélgetésben az ember, az emberiség és a vallások viszonyát az új technológiához és a robotok mostani s leendő világához a Brain Bar Budapest csütörtöki programja során. A résztvevők Ken Goldberg, a kaliforniai Berkeley robotikaprofesszora (egyéni, robotika témájú előadásáról szóló tudósításunkat itt olvashatják); Steve Fuller, a nagy-britanniai Warwick Egyetem szociológiaprofesszora és Köves Slomó, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség főrabbija voltak.
Fuller a nyitó kérdésre röviden válaszolt: az ember kreatív, alkotó lény, így igen, teremtők vagyunk. A kérdés most viszont azt, hogyan formáljuk a jövőt? Szerinte most egy útkereszteződésnél vagyunk és döntenünk kell a jövőnkről. Köves Slomó csak a zsidó vallás nevében vállalkozott a válaszadásra. Emlékeztetett: az ember héber elnevezése „adam”, ami az „adamából”, vagyis a földből származik. A tanítás szerint az ember a földből született, de a teremtőhöz hasonlatos. A Biblia teremtéstörténete szerint minden lényt tömegesen teremtett az Isten, kivéve az embert, aki önállóan született meg - Köves szerint így az emberiség el van választva a természettől. Ahogy a zsidóság szent iratai fogalmaznak: Isten megáldotta a teremtményeit, hogy „cselekedjenek”, vagyis hogy az ember is tegyen, javítsa meg a világot. A kérdés: beavatkozhatunk-e a természetbe, a genetikába? Köves úgy látja, hogy a gyógyszerekkel vagy épp a közlekedési eszközökkel már így is beavatkoztunk az ember eredeti, természetadta korlátaiba. Ahogy hangsúlyozta: bármit is csinálunk, a cél az, hogy jobbá tegyük a világot.
Ken Goldberg válaszában hangsúlyozta: ő maga nem radikális technologista, és otthon érzi magát Közép-Európában, különösen, hogy az ősei is Ukrajnából vándoroltak Amerikába. Ő maga is zsidó, és emlékeztetett a Gólem megteremtésének közép-európai történetére. „Alkotunk egy lényt, hogy minket szolgáljon. De ennek ára, ennek következménye van. A lény ámokfutásával is végződhet a történet” - figyelmeztetett Goldberg. A brit szociológus Fuller szerint egyre inkább a technológia irányítja az életünket. Az új technológiák megjelenésekor hagyományosan van egyfajta ellenkezés az emberek egy részében, de aztán megszokjuk azokat. A mostani legfiatalabb nemzedék már az okostelefonok világába születik bele. Tény viszont, az emberek egy része mindig közelebb lesz az új technológiához, mint mások. Fuller szerint az értékek változnak, és a jövőben újra fel kell majd tenni a kérdést: mit jelent embernek lenni?
Az új technológia mindenképp semleges lesz? Erre a kérdésre Köves Slomó rabbi úgy válaszolt: bármit is teremt az ember, mindig azt kell nézni, mire is használja azt. Az embert megilleti a szabad választás joga. Köves egy anekdotát idézett, miszerint a nukleáris energia felfedezése idején egy New York-i rabbit megkérdeztek arról, jó-e vagy rossz-e az új technológia. A rabbi úgy válaszolt: „Mit gondolsz a késről? A késsel ölni is lehet, de lehet vele kenyeret is szegni”. A cél az, ami fontos. A sokak által megvalósíthatónak tartott mesterséges szuperintelligencia kapcsán arról a dilemmáról beszélt: ha lesz mesterséges értelem, vajon lesznek neki érzelmei, értékei, lesz-e neki az emberhez hasonlóan szabad választása?
S hogy a társadalom hogyan változik napjainkban? Steve Fuller szerint napjainkban egyre inkább a virtuális közösségek lesznek a valós közösségek, s sokaknak a napi, pillanatnyi legfőbb célja lehet, hogy minél előbb a Facebookhoz jusson. Az új, fiatal nemzedék a géppel osztja meg érzelmeit. Eltoltuk az értékrendünket azzal kapcsolatban, hogy mi a fontos. A technológiai vállalatok persze örülnek ennek és kihasználják a maguk céljaira ezt az értékváltozást. Fuller szerint a régi vallásokban is megjelenő „öntranszcendencia”, vagyis a fizikai életünkből a fizikán túli világba való elvágyódás most is létezik: ezt jelenti sokaknak a virtuális világ. Fullner úgy látja: identitásváltások, változtatgatások történnek az online világban. „Az, hogy ki vagy, a Facebookon alkotod meg. És Mark Zuckerberg talán jobban tudja, hogy ki vagy, mint te magad.”
Köves Slomó szerint ahogy a járda is egy platform, úgy a Facebook is az, a lényeg, hogy mire használjuk az általa adott lehetőségeket, kivel és miről beszélgetünk rajta. Ő maga is gyűjti és megosztja a híreket rajta, de zsoltárokat is küld a követőinek. Köves hozzátette: persze néha le kell jönni az internetről. Ő maga tartja a sabbathot, nem használ aznap gépeket, nem internetezik. Ehelyett a családjával tölti az idejét, például együtt énekelnek. „A technológia változik, de az örök értékeink nem”. Ugyanakkor az igaz, hogy az embereknek régen - amikor jóval kevesebbet tudtak a világról, jóval kevesebb információhoz jutottak hozzá - több idejük volt az elmélyülésre, új és friss gondolatok megalkotására. „Most mindent megkapunk, minden adott, de épp ezért kevés az időnk is, nem tudunk semmiben sem elmélyülni.” Vallásos emberként azt tudja mondani: „Van lelkünk, van ambíciónk a jóra, és ettől leszünk többek egy egyszerű biológiai-kémiai lénynél”. Köves szerint ha anyagi lényünket összeraknánk, talán csak egy „csirkeleves”, ha összejönne belőle. A lélek és az élet továbbra is titok: „Tudjuk, hogy élünk, de nem tudunk valamire rámutatni, hogy igen, ez az élet”.
De mi is lehet az emberi élet a jövőben? Ken Goldberg felemlítette: vannak, akik szerint máris kiborgok vagyunk – már akkor is, ha van szemüvegünk vagy kaptunk oltást újszülött korunkban. Fullner ezzel egyet is ért: szerinte valóban kiborgok vagyunk, a gyógyászat életünk kezdetétől alakít minket. És az nem csak a jövő, hanem a jelen kihívása is, hogy egyeseknek több lehetőségük van a jó egészségügyi ellátásra, mint másoknak. A jövőben még inkább szétválhatnak az emberek lehetőségei. Fullner szerint minél láthatóbbak lesznek a kiborgok a jövőben, annál többet kérdezünk majd rá arra, mi is valójában az ember.