A szabályozás művészete

„Eddig az a gyerek volt többek között hátrányos helyzetű, aki rendszeres gyermekvédelmi kedvezményben részesült, vagyis a jövedelemviszonyok alapján történt a besorolás. Ma ez már nem elég. Három ponttal bővítették a kritériumokat, melyekből, ha egy teljesül, hátrányos helyzetű, ha kettő, akkor halmozottan hátrányos helyzetű a gyermek. Tiszta szabályok, amelyek könnyedén alkalmazhatók.

Az első pont a szülők végzettségére vonatkozik. Ami legfeljebb alapfokú lehet, a hátrányos helyzetűek esetében. (Eddig ez a halmozottan hátrányos helyzet definíciójához tartozott.)  A második kritérium, az alacsony foglalkoztatottság. (Vagyis a gyermekvédelmi kedvezmény kiadása előtti 16 hónapban legalább 12 hónapig álláskeresőként van a szülő nyilvántartva.) Ez most, a közmunkaprogramok idején szinte mindenkinél kiesik. Mert pár hónapra majdcsak mindenkit behívnak.

A harmadik az elégtelen lakókörnyezet, ahol korlátozottan biztosítottak a gyermek fejlődéséhez szükséges feltételek. Ez meglehetősen szubjektív kategória, ráadásul necces, ha erről igazolás van, hiszen magához vonzhat védelembe vételt, esetleg kiemelést, tömegesen, ha valaki komolyabban veszi a helyszíni szemlét.

Szóval, ma, azok, akik e feltételek közül legalább egynek nem felelnek meg, nem tekinthetők hátrányos helyzetűnek. Sok helyen találtam olyan arányt, ahol a tavalyihoz képest harmadával csökkent a kategóriába tartozók aránya.”