Kőkorszakváltás a balközépen

„Szóval: korszakhatár.

Két tekintetben is.

Egyrészt világossá vált, hogy a hivatalos-hivatásos ellenzéki politikusoknak és profi pártapparátusoknak az a része, amely úgy-ahogy túlélte a 2010-i összeomlást, annyira meggyöngült lelkileg, erkölcsileg és világnézetileg, hogy a rendszerváltás korszakának első húsz esztendejében elsajátított »emberi jogi«, jogegyenlőségi, alkotmányossági szemléletből (s a vele járó antifasizmusból, antirasszizmusból, antietnicizmusból, antiszexizmusból) nem maradt nekik más, mint pár szóvirág. Fölöttébb jellemző, hogy a mai Magyarországon a »politikai korrektség« nem jelent egyebet – és nemcsak a Három Sajtópárka (Seszták Ágnes, Körmendy Zsuzsanna, Torkos Matild) számára – , mint egalitárius irányú képmutatást, holott ez eredetileg az angol nyelvű országokban egyszerűen fölhívás volt arra, hogy figyeljünk az etnikai, nemi és osztályelnyomás évszázadaiban szervült beidegződéseinkre, pl. fogadjuk el a diszkriminált embercsoportok önjellemzését, és ne mi – mi kiváltságosok – szabjunk rájuk terminusokat (amelyekben ott van a fölény, mint Derkovitsnál a megkínzott lázadó homlokába égetett »büdös paraszt«), hanem használjuk azokat a szavakat, amelyeket ők. Nem véletlen, hogy a darutollas neonáci transzvesztita (transzvesztitán itt csak átöltözőművészt értünk) azt üvöltötte a Budapest Pride alkalmából: »Nem meleg! Buzi!« Ugyanez a Magyar Nemzet közírászati rovatának majdnem egységes álláspontja. A politikai korrektség«: az elnyomó és diszkriminatív osztálytársadalomban élni kénytelen egalitárius demokraták önbírálata és önkontrollja. Természetesen ez is lehet őszintétlen és nevetséges, mint minden más. (Gyökeresen más megközelítés: pl. Simon Waxman új bejegyzése a Boston Review blogján, lásd ott.)

Ha ez az önbírálat hatékony és komoly, akkor azonnal szemünkbe tűnik, hogy a DK és az MSZP kettős mércét alkalmaz.

Próbált volna meg a miskolci »baloldali« (?!) polgármesterjelölt hasonlókat mondani a zsidókra vagy a melegekre – azaz olyan emberekre, akiket automatikusan a középosztályhoz sorolnak – , akkor a DK és az MSZP is elborzadva tiltakozott volna, ahogyan elődei (részben persze ugyanazok a személyek) elborzadtak 2009-ben, az összeomlás előtt, amikor az erő még értelmessé tette (kis ideig) a szemükben azt, hogy állítólagos elveikhez ragaszkodjanak. (Ne feledjük, hogy a szóban forgó rendőrkapitányt először leváltották, miután kijelentette, hogy a kisebbségiekkel – értsd: a romákkal – nem lehet együtt élni, majd a rendőrkapitány melletti, összpárti miskolci rasszista tüntetés után visszahelyezték az állásába, bár az akkori miniszterelnök, ma a DK elnöke, hánytatónak tartotta – és nevezte – az egészet.)”