Végigvesszük – elsősorban az unióban, de sok esetben azon kívül is – a kisebbségi közösségek aktuális problémáit. Egy-egy csoport elmondja a gondjait, vagy tematikusan is végigvesszük például az oktatás, a nyelvhasználat kérdését. Ez egy élő kapcsolat a kisebbségek iránt érdeklődő képviselőknek, és azt látom, hogy a közösségeknek is fontos, hogy eljöhetnek az Európai Parlamentbe, elmondhatják a problémáikat. Volt fogadókészség, használhatják a sajtót annak kapcsán, hogy itt voltak, közös nyilatkozatokat adunk ki. Ez egyfajta szelídebb nyomásgyakorlást jelent.
Mi a helyzet az EU-hoz csatlakozni kívánó Szerbiával? Ott ki lehet kényszeríteni a pozitív változásokat?
Mivel tanultunk a 2007-es bővítésből, ezért az első perctől kezdve folyamatosan jelezzük a bővítési biztosnak, illetve az Európai Bizottságnak, ha problémát látunk. De ami még fontosabb, arra biztattuk a vajdasági szervezetek képviselőit, ők maguk is tegyék ezt meg. Nagyon fontos, hogy ők is folyamatos párbeszédet folytassanak a bizottsággal, mert az éves jelentéseiben vizsgálja az ország állapotát. Amit pedig az Európai Parlamentben lehet tenni, abban meglehetősen sikeresek voltunk: most készül a második országjelentés – épp szerdán lett volna a vitája, de elhalasztották, és csak áprilisban kerül napirendre. Ennek a szövegébe bekerültek a vajdasági magyarok és a Vajdasági Magyar Szövetség által konkrétan megemlített problémák, így ezeket újra és újra napirenden tudjuk tartani. A jövő héten ezek a kérdések újra előkerülnek majd Brüsszelben is az Európai Parlament és Szerbia parlamentközi ülésén, ahol egy közös állásfoglalást is elfogadnak majd. Ez ugyan a parlament részéről csak nyomásgyakorlási eszköz, egy vélemény, nem kötelező erejű, de a bizottság azért odafigyel rá, és remélhetőleg a szerb hatóságok úgyszintén.