Amerikának sikerült Oroszországot meggyengítenie Ukrajnában, a nyugati segítség azonban nem látszik elegendő ahhoz, hogy Ukrajna katonai győzelmet arasson. Milyen hadműveletek várhatóak 2023 kora tavaszán? Kinek milyen veszteségei vannak? Mit akar ebből a háborúból kihozni a NATO? A biztonságpolitikai szakértő beszélt erről a Mandiner Világrend adásában.
***
2023 kora tavaszán mindkét szemben álló fél hadműveleteket fog kezdeményezni: az ukránok vélhetően megpróbálják majd elvágni a krími és a donbaszi orosz területeket, az oroszok a Donbaszra koncentrálnak, és a felmorzsoló taktikájukkal próbálják továbbra is gyengíteni az ukrán haderő harcképességét. Moszkva célja az, hogy mindenáron elérje, hogy Ukrajna ne jelenthessen többé katonai és politikai veszélyt Oroszország számára.
A Nyugat nem fog kihátrálni Ukrajna mögül, az ukrán hadsereg haditechnikai és pénzügyi támogatása 2023-ban is folytatódni fog, de a statisztika azt mutatja, hogy nem tud annyi harckocsit, haditechnikát adni, hogy az érdemben meg tudja fordítani az egyre inkább érvényesülő orosz fölényt.
Ki bírja tovább hadi tartalékokkal a háborút?
A Mandiner Világrend vendége Somkuti Bálint biztonságpolitikai szakértő, az MCC Geopolitikai Műhelyének kutatója volt.
Az adás itt tekinthető meg:
***
Az ukránok célja Ukrajna teljes területének felszabadítása, ami egy túlzó célkitűzés, a Krím visszahódítása irreálisnak látszik, viszont az orosz ajkú lakosság által nem lakott területeket visszaszerezni logikus lehet – kezdte elemzését Somkuti Bálint. A biztonságpolitikai szakértő szerint kizárt, hogy a Krímben fekvő, a Fekete-tengeri orosz jelenléthez elengedhetetlen szevasztopoli és a többi repülőteret, bázist az oroszok valaha is feladnák,
A Krím mellett pedig a Donbaszt, illetve a népszavazások útján orosz területnek nyilvánított négy régiót mindenképpen meg akarják tartani.
A tavaszra várható hadműveletek kapcsán a szakértő elmondta: logikus elképzelés, hogy az ukránok Melitopol környékén akarnak majd áttörni, katonai szempontból ennek van értelme, hiszen a Krím jól védett, sok orosz katonai bázis, utánpótlás áll a hátországban. A kérdés az – folytatta Somkuti –, hogy a Kremennaja környékén megindult ukrán támadás csak egy elterelő hadművelet, vagy azt az irányt akarják majd februárban továbbfejleszteni.
A jelenlegi harcászati helyzet azt mutatja, hogy az ukrán ellentámadás műveletei elakadtak, illetve folyamatosan érkeznek a mozgósított orosz erők a frontvonalra. A Donbaszban az orosz erők keményen tartják magukat, a harcok Bahmut környékén lángolnak leginkább.
Somkuti Bálint szerint Bahmut különlegessége az, hogy itt évekkel ezelőtt a szakadár orosz területekkel szemben az ukránok egy
betonnal, acéllal megerősített támpontokkal, ami nagyon jól védhető. Nem véletlen, hogy a Wagner csoport sem tudja áttörni, pedig már május óta támadja.
Az orosz művelet célja itt az, hogy folyamatos nyomást gyakorolnak itt az ukrán hadseregre, amelynek muszáj ide csoportosítania alakulatait.
Somkuti Bálint
A műholdas felderítés korában nehéz eltüntetni egy felvonuló erőt, mélységi műveleteket nehezen tudnak titokban kialakítani a felek – hívta fel a figyelmet az MCC kutatója, ezért
„az ellenséges élőerő harcképességeinek felbontását akarják végrehajtani az oroszok” – fogalmazott.
Arra a műsorvezetői kérdésre, hogy a műholdas megfigyelés ellenére az oroszok és az ukránok is tudtak azért meglepetést okozni, Somkuti azt válaszolta: a február 24-én bekövetkezett orosz támadás azért várható volt, hiszen 2008-ban a grúz háborút is egy hadgyakorlatból indították meg – a béke vágya megtévesztette az elemzőket, „nem tudtuk elhinni, hogy egy ilyen típusú döntés megszületik”. A nyáron történt ukrán ellentámadást is kiszámíthatónak nevezte, mert szerinte sejteni lehetett, hogy az ukrán mozgósítottak valahol meg fognak jelenni.
A kutató hozzátette: a nyári hadművelethez az ukránok egy sztyeppei taktikát használtak, tíz-tizenöt járműből és egy-két harckocsiból álló, könnyen mozgó harccsoportokat alakítottak, amelyet a tüzérség támogatott, és ezzel komoly meglepetéseket tudtak okozni, ugyanakkor nem volt tűzerejük.
Az alakulatok tényleges állományát nehezen látni, de
ez pedig egyre inkább érezteti hatását – folytatta Somkuti Bálint. Mint mondta, az oroszokban óriási veszteségeik vannak, de óriási hidegháborús lőszertartalékaik is, és élőerő szempontjából is előnyben vannak: másfél milliós tartalékosuk van még, míg „Ukrajnában kezdenek elfogyni az emberek”.
„Az ukránoknak önjáró lövegekre és nehéztechnikára lenne szükségük, és ez az, amiből nagyon keveset kapnak, részben azért, mert a Nyugatnak is nagyon kevés van belőle” – fogalmazott a szakértő, hozzátéve: a nyári ukrán ellentámadás sikerét az a néhány száz lengyel és cseh, jellemzően szovjet időbeli haditechnika biztosította, amelyet átadtak.
A kérdés az, hogy a Nyugat milyen mennyiségben képes újabb haditechnikát biztosítani az ukrán haderőknek. Somkuti Bálint szerint
az eddig átadott haditechnikai szállítmányok „nem sok jelentőséggel bírnak, szépségtapaszok”.
Mint mondta, az amerikaiak 50 darab Bradley harckocsit küldtek, a németek adtak egy zászlóaljnyi Marder harckocsit, a franciák pedig egy harmadik zászlóaljnyi AMX-10 RC-t – ez összesen egy darab nehézpáncélos dandár, márpedig az 1500 kilométer hosszú arcvonalon a sikerekhez 5-10 dandárra lenne szükség.
Az ukránok veszteségei 500 harckocsi és hasonló nagyságrendű lövészpáncélos, havonta 80-90 harci járművet veszítenek, vagyis ennek a pótlása most megtörtént, az eddig nyugati szállítás azonban csak egy havi mennyiség.
A 2023-as évben a Nyugat nem fog kihátrálni Ukrajna mögül, haditechnikai és pénzügyi támogatás is folyamatos lesz, de kérdés, hogy ez mire lesz elég. Somkuti Bálint szerint
ahhoz hogy Ukrajna meg tudja védeni magát, ennél sokkal komolyabb erőfeszítéseket kellene tenniük.
„Úgy néz ki, az az orosz cél, hogy megszüntessék az ukrán légvédelmet, amit felhasználva utána a szárazföldi csapatokat fogják fölmorzsolni” – vélekedett az MCC biztonságpolitikai kutatója, aki szerint ha az ukrán légvédelem, ez az integrált rendszer megszűnik, akkor az atomizált ellenállási pontok nem fognak tudni hatékonyan működni.
Somkuti a Világrend adásában nem értett egyet azzal, hogy az oroszok célja egy befagyott konfliktus teremtése lenne, mert szerint
a problémával ne kelljen többet foglalkozniuk. Mint mondta, a háború első időszaka arra irányult, hogy egy vezetőváltással „lenyúlják” Ukrajnát, egy kormányváltással az országot átállítsák a maguk oldalára, de miután ez nem sikerült, a katonai és politikai céljuk az lett, hogy Ukrajna semmilyen szempontból többet ne jelenthessen számukra fenyegetést. „Ha ez az ország elpusztításával jár, akkor azzal, ha az elfoglalásával, akkor azzal, de semmiképpen Ukrajna ne jelenthessen katonai és politikai veszélyt Oroszország számára” - hangsúlyozta a kutató.
Somkuti Bálint azt prognosztizálta, hogy 2023-ban az orosz haditechnikai és élőerőfölény fog érvényesülni, ami miatt valószínűsíthető, hogy
Ugyanakkor hozzátette azt is, hogy az ukrajnai konfliktussal Amerikának sikerült Oroszországot meggyengítenie, hiszen Moszkva elszigetelődött korábbi kereskedelmi partnereitől, jellemzően európai partnereitől, energetikai szállítási útvonalait nyugat felé elvesztette.
Nyitókép: Kilőtt orosz harckocsik Kijev utcáján 2022. december 22-én – forrás: Danylo Antoniuk / Anadolu Agency via AFP
Tóth Máté a Mandiner megkeresésére elmondta, hogy szemben azokkal a híresztelésekkel, hogy Magyarország nem a megfelelő ütemben válik le az orosz energiahordozókról, jelentős a hazai kitermelés. Arról nem beszélve, hogy nemcsak az oroszoktól vásárolunk.
Brüsszel és Kijev úgy viselkednek, mintha legyőzték volna Oroszországot.
Egy ukrajnai közvélemény-kutatás szerint jelentősen csökkent az európai szövetségesek iránti bizalom is.
A közös európai nyilatkozatot Volodimir Zelenszkij ukrán elnök is aláírta.
Az új intézkedések értelmében 2028. január 1-től teljes tilalom lép életbe az orosz olaj- és gázimportokra.
Úgy tűnik, Belgium enged a nyomásnak, hogy az EU hozzáférjen a befagyasztott orosz vagyonhoz.
Tóth Máté a Mandiner megkeresésére elmondta, hogy szemben azokkal a híresztelésekkel, hogy Magyarország nem a megfelelő ütemben válik le az orosz energiahordozókról, jelentős a hazai kitermelés. Arról nem beszélve, hogy nemcsak az oroszoktól vásárolunk.
Brüsszel és Kijev úgy viselkednek, mintha legyőzték volna Oroszországot.
