Milyen volt a középkori karácsony?

A karácsony a kora középkorban vált a kereszténység egyik legfontosabb ünnepévé, ami már az 5. században kibővült az adventtel, más szent napokkal és a karácsonyt követő három nappal – írja a Medievalists.net középkorra szakosodott portál. 

A karácsony a középkorban nem a legfontosabb ünnep volt, fontosabb volt a húsvét és talán Jézus foganásának ünnepe is (március 25., nem meglepő módon kilenc hónappal karácsony előtt). Sokan nem is ünnepelték a karácsonyt igazán, főleg nem a zsidók és muszlimok – írja a History Extra. 

Akik ünnepelték, azoknak azonban általában nem egy, hanem tizenkét napos ünnep volt. Adventkor valóban böjtöltek egy hónapon át, s ekkor december 25-től január 6-ig, vízkeresztig tartott a mulatozás.

Főleg a germán területeken karácsonykor egyértelműen előbukkantak pogány szokások is, amelyet például erőteljesen kifogásolt Mainz püspöke, Szent Bonifác, aki Rómában 742-ben arról panaszkodott, hogy pogány stílusban táncolnak és mulatnak az emberek karácsonykor az utcán. Karácsonykor sűrűn miséztek a templomokban, valamint nagy szerepe volt a misztériumjátékoknak, amelyekben a Jézus születéséről szóló vagy ahhoz kapcsolódó bibliai jeleneteket elevenítették fel. 

Karácsonyi énekeket a 13. századra visszamenőleg biztos, hogy ismerünk Nyugat-Európában. A „carol” kifejezés (a „Christmas carols”-ból) olyan énekre utalt eredetileg, amihez tánc is csatlakozott: egyvalaki énekelt, mások körtáncot jártak. A mai karácsonyi énekek azonban inkább már a középkor utáni időkből valók. A középkorból is maradt meg azonban táncos ének, például a Coventry Carol, ami a heródesi gyermekgyilkosságokról szól – nem épp vidám dal tehát. 

A dramatikus játékok és az éneklés mellett népszerű tevékenység volt még karácsonykor a kártyázás és más asztali játékok, például a sakk.

Némileg pogány hatásra egészen az újkorig, így a középkorban is szokásban voltak ünnepkor, így karácsonykor is az olyan fesztiválok, amelyek az idő felfüggesztését szimbolizálták és a társadalmi hierarchia felborítását imitálták – például aprószentekkor (december 28.) gyermekpüspököt választottak.

A karácsonyfa csak jóval később terjedt el – mint Varga Máté néprajztudós mondja a Mandinernek adott interjújában, a 17. századtól –, de nyomokban már a középkorban is fellelhető. Az ókori Rómában mágikus jelentősége volt az örökzöldeknek, valamelyest ez élt tovább ebben a szokásban, de ahol állítottak valamiféle karácsonyi fát  a középkorban, ott is a szabadban állították, ás almával díszítették. Viszont a házat gyakran feldíszítették gyertyával. 

Mi volt a karácsonyi menü? A 13. században élő Richard de Swinfield herefoldi püspök asztalán ott volt a vaddisznófej, a marha, a szarvas, a fogoly, a liba, köretnek kenyér, sajt, italnak a bor. A szegényebb néprétegek tagjai nyilván nem tudtak ennyi mindent prezentálni a karácsonyi asztalon. A karácsony ugyanakkor a jótékonykodás ideje is volt. 1314-ben Somersetben egyesek kenyeret, egy napra való sört és mustáros szalonnát kaptak, valamint csirkelevest és sajtot.  A középkori Angliában viszont még egyáltalán nem volt pulyka és csokoládé a karácsonyi asztalon.

Gyakran állítottak viszont betlehemet karácsonyra, lehetőleg egy barlangban.

Hódító Vilmost karácsonykor koronázták meg 1066-ban. Ez azért volt előnyös, mert a tél hideg volt a hadakozáshoz, így a béke királyaként léphetett fel, s a karácsony minden más, rá átsugárzó előnyét is élvezhette.