Ez már rég nem az, ami a sajtó küldetése lenne. Ez belépés a politikai ringbe, politikai aktorként az egyik jelölt mellett, külföldről importált, ólmozott kesztyűben.
„Ez a különbség Orbán fizetett propagandistái és a valódi újságírók között” – írta nemrég egy hosszas Facebook-posztja bevezetőjében Panyi Szabolcs, majd listázta ezeket a szembeszökő különbségeket mint „magától értetődő dolgokat”.
A poszt – jelen sorok írása közben – éppen huszonnégy órája díszeleg a Meta-párnázott nyilvánosságban, és nem mondható el róla, hogy szépen öregedett volna, hiszen azóta nagyon izgalmas hangfelvétel helyezte új megvilágításba
Panyi sok részletében egyébként sem titkolt tevékenységét, titkosszolgálatokkal, befolyásos politikus barátokkal, várva várt pallosjoggal egy tiszás külügyminisztériumban – és ezt az egész pakkot ő valamiért elnevezte független újságírásnak.
De lássuk Panyi terminológiáját: mi teszi a propagandistát?
„A propagandista mindig pontosan tudja, hogy nem az igazat mondja. Sokszor azzal is tisztában van, hogy amit mond, egyenesen szemenszedett hazugság. De ez a feladata, munkája, ez az elvárás vele szemben: hogy a hazugságot terjessze” – írta, miközben évek óta számos, utóbb bizonyíthatatlan ügyet kapott fel, rá hivatkozva hurcoltak körbe a „független” sajtóban; ilyen volt képzelt riportja a kormány-átalakításról, a soroksári kínai vegyianyag-elosztóról, de igazi szenvedélye az orosz befolyásolási kísérlet belemagyarázása a lehető legtöbb, kormányhoz köthető eseménybe,
olyan extrapolációval, amivel, ha nem vigyáz az ember, az időjárás-jelentésből jelentés, a titkárból államtitkár, az információból dezinformáció lesz.
Kész szerencse, hogy Panyi nem propagandista. Ugyanis „a propagandista nem egyszerűen közel van a hatalomhoz – része a hatalomnak. A hatalom szócsöve. A hatalomtól kap fizetést, velük dolgozik, utazik, gyakran közeli személyes kapcsolatban áll velük. Olyan belső információkhoz fér hozzá, amelyekről egy valódi újságíró ma Magyarországon sokszor nem is álmodhat.” – írta a VSquare és Direkt36 tényfeltárója, ami
tökéletesen illeszkedne saját életpályájához,
hiszen ő volt az, akit az amerikai Külügyminisztérium (State Department) CIA-képzésnek is gúnyolt vezetőképzőjét végezte el Amerikában az Open Society Foundations által pénzelt Poynter Institute kiírásában. És ő az is, akit a hasonló finanszírozási hátterű, párizsi székhelyű NGO, a Riporterek Határok Nélkül (Reporters sans frontières) támogat. Aztán majdnem fél évig képezték a szintén OSF-pénzelte Transparency International Magyarország mentorprogramjában. Díjak, támogatás, remek kapcsolatok, van itt minden.
Mondhatnánk: ilyen függetlenség mellett nincs szükség függőségre. Talán idővel kiderül az is, hogy melyik amerikai plasztikai sebészeten végeztek rajta arcbőrvastagítást, mert egészen biztos, hogy át kellett valamikor esnie egy ilyenen.
Panyi azt is kimondja: a propagandistákkal ellentétben a hozzá hasonló valódi újságírókkal szemben a hatalom kifejezetten ellenséges. „Az újságírók írásban feltett kérdései a legtöbb esetben válasz nélkül maradnak. Sajtótájékoztatókra csak korlátozottan lehet bejutni, azokat pedig gyakran direkt a lojális propagandistákkal töltik fel, hogy alig maradjon idő érdemi újságírói kérdésekre.
Közben a propagandisták és a hatalom képviselői személyükben is támadják az újságírókat, próbálják hitelteleníteni őket”
– írta Panyi, miután nem elég, hogy a szisztémaváltó körök által kiszemelt ellenzéki fővezér és sleppje a nyílt színen fenyegeti a vele nem egy húron pendülő újságírókat, és egyetlen tiszás jelölt sem hajlandó egy e-mailcímen kívül mást kinyögni az irántuk érdeklődő sajtónak.
Ezt is ajánljuk a témában
A Mandiner filmje újságírók és riporterek személyes történetein keresztül mutatja be, hogyan változott meg Magyarországon a közbeszéd Magyar Péter és a Tisza hatására.
Személyes jó barátja és volt munkatársa, Orbán Anita még a baráti Telexet is elhajtotta, miután egy nála hatalmasabb elme fejcsóválással jelezte, hogy a roppant szuverén és önálló politikusjelölt nem nyilatkozhat.
Ezt is ajánljuk a témában
Bécsben nem csak az derült ki, hogy milyen hosszú Orbán Anita póráza, de új szó született a Telexre: a lakájfüggetlen. Szerencsére Magyar Péter is megjelent a színen... Mutatjuk!
Panyi szerint „érdemes tudatosítani (…), hogy bárhogyan dönt az ország április 12-én, a valódi újságírók számára valójában semmi nem változik. Április 12-e előtt és után is ugyanúgy végzik majd a munkájukat: megpróbálják legjobb tudásunk szerint feltárni és megírni az igazságot” – írja, hozzátéve: „április 12. és a parlamenti választási kampány így számunkra csupán egy téma (…) de annak a kimenetele nem fogja alapjaiban befolyásolni a munkánkat”.
Mindezt azután, hogy a felvételen – amely kapcsán elismerte, hogy ő hallható rajta – azt mondta, kormányváltás esetén hozzáférhet majd bizonyos aktákhoz, iratokhoz is: „azt tudom mondani, nyilván itt is túlterjeszkedem azon, amit újságíróként megtehetnék, de ha váltás van, akkor én ezeket meg tudom tudni neked. (...) Megmondom az Anitának, hogy nézzen bele, hogy mi volt ez. De ő már eleve mondta nekem, hogy majd megoldjuk...”. Panyi arra is céloz, Orbán Anitával olyan jó a viszonya, hogy egy esetleges kormányváltás után konkrét javaslatokat tehet arra nézve, hogy a Tisza politikusa kiket tartson meg, kiket rúgjon ki, ha külügyminiszter lesz.
Nos, én az empátiára való igyekezettel figyeltem mindig azokat a kollégákat, akik úgymond „független újságírást” csináltak, mármint a saját terminológiáik szerint, és hasonóképpen tettek különbséget maguk, és mindenki más között.
De mi is ez a függetlenség? A kormánytól való függetlenség, vágták rá eleinte – s akkor az éppen ellenzékben levő pártok kezében levő orgánumok dolgozói? Hát jó, akkor a pártoktól, váltottak bizonytalanabbul (majd a posztkommunista ellenzéki pártstruktúra összeomlása után magabiztosabban). Valóban, hiszen potens ellenzék nélkül egy szinttel feljebb léptek: nem a cserekompatibilis klónpártok, hanem a finanszírozók közvetlen befolyása alá. Lásd az amerikai demokrata időkben a State Department által százmillió forinttal kistafírozott Telex példáját –
tény, a magyar államtól független lett, csak éppen az amerikaitól vált függővé.
„De az más”, szólt ilyenkor dacosan az utolsó utáni érv, majd jött a mikroadományos mese, amiről ugyancsak lehullt a lepel, például a German Marshall Fund és Róna Dániel szerepvállalása révén. Együttműködések a német köztévével, a magyar kormánnyal szemben kritikus NGO-kkal, kézfogások az eltérített Európai Bizottság ezer csápjával, csurranó-cseppenő-guruló harmincezüstök, és cserébe minden egyes választás előtt feladott „icipici szuverenitások” az éppen esélyesnek kikiáltott jelölt mellett.
Ezt is ajánljuk a témában
Még a papíron a tanárok és mentorok továbbképzését szolgáló összegek is a portál vezetőinél és szerzőinél kötöttek ki.
Igen, egészen pontosan a fenti, Panyi által ismertetett módon.
Ismerek több újságírót azok közül, akik magukat szintén az úgymond független táborba sorolják. Sokuknak nem kételkedem az őszinte hitében annak kapcsán, hogy ők valóban objektívek; vannak köztük egyébként roppant tehetséges emberek, akik szakmai szempontból is komoly teljesítményt tettek le az asztalra. Sokuk csak normálisan akar dolgozni azokon a témákon, amik őt érdeklik, mások tényleg a korrupt ügyek feltárásának megszállottjai – tizenhat éve nem volt szerencséjük kipróbálni, mi lesz a nagy tényfeltáró műhelyeik sorsa egy esetleges kormányváltás esetén, pedig
elég lenne megnézniük, hogy most mekkora hisztériát vág le kiszemelt messiásuk napról napra, ha nem pont arról és úgy adnak hírt, ahogy szerinte kellene.
Ezt is ajánljuk a témában
Magyar Péter nem először adta jelét, hogy még a vele baráti médiamunkások sincsenek biztonságban tőle.
Panyi azt is írta, hogy azok, akik az ő terminológiája szerint propagandisták, a kampány során azért küzdenek elszántan, mert „a megélhetésük is attól függ, hogy fennmarad-e az a hatalom, amely finanszírozza őket. Ha elzáródik a propagandára költött pénzcsap, és nem érkeznek többé tíz- és százmilliárdok a szerkesztőségeknek, vagy épp intézeteknek és szellemi műhelyeknek álcázott propagandagyárakba” – szinte kiérezni a keserűséget a USAID vonatkozó projektjeinek beszántása miatt, ugyanakkor szembeszökő, hogy milyen magabiztos a jövő tekintetében, s ebben igaza is van.
Kapcsolódó vélemény
Magyarország évek óta figyelmezteti a közvéleményt: külföldi érdekcsoportok egyes médiumokat és civil szervezeteket politikai eszközként használnak a társadalom befolyásolására.
Hiszen a „független sajtó” továbbra is él és virul – ha nem az amerikai, akkor a német, ha nem a német, akkor majd a lengyel adófizetők pénzén, ha azon se, majd jön máshonnan, NGO-kon, szépen szabott uniós pályázatokon keresztül, esetleg a velük érdek- s így értékközösségben lévő multik valamelyikétől. Az ő egzisztenciájukban tényleg soha nem lesz változás, mert olyan erőket szolgálnak, amelyek zöme demokratikus választásokon leválthatatlan.
Erre kellene büszkének lenni?
Ez már rég nem az, ami a sajtó küldetése lenne, akármiként is fogalmazza meg azt. Ez belépés a politikai ringbe, politikai aktorként az egyik jelölt mellett, külföldön ólmoztatott kesztyűben. Csak az a fránya fémdetektor ne lenne.
(Nyitókép: YouTube-képernyőfotó)
Egyértelmű, miben reménykedik Brüsszel – mutatott rá az elemző.
Vajon mennyit tudtak a portál szerkesztőségében a tiszás ügynökbotrányról, azaz arról, hogy Panyi Szabolcs külföldi titkosszolgálatokkal működött együtt?
Saját maguk mutatták be, miért a jó és biztos választás a magyar külügyminiszter – húzta alá Deák Dániel.
Visszafelé sült el az RTL Szijjártó Péter lejáratására tett próbálkozása.
Bombaként robbant a hír, miszerint külföldi szolgálatok egy magyar újságíró, Panyi Szabolcs segítségével lehallgatták Szijjártó Pétert, a szálak Orbán Anitáig vezetnek – írta meg lapunk.
Külföldi titkosszolgálatok hallgathatták le Szijjártó Pétert, számolt be a The European Conservative. A főszerepben Panyi Szabolcs, illetve Orbán Anita, a Tisza Párt külügyi szakértője.
„Ami most kiderült, lényegében egy kód, ami alkalmas arra, hogy megfejtsük a múltat” – mondta a tiszás ügynökbotrányról Horváth József.
A Tisza Párt elnöke kétharmados felhatalmazásról és az Alaptörvény módosításáról is beszélt hallgatósága előtt.
Az áprilisi választás fő esélyese továbbra is a Fidesz.
