A miniszterelnök tusványosi beszéde továbbra is nagy falat nekik.
Orbán Viktor megtartotta hagyományos tusnádfürdői helyzetértékelő beszédét. A nemzetstratégiai gondolkodás fontossága, a külpolitikai számvetés és az immár 2040-ig húzódó célokról sokat írt a sajtó. A magyar, és ahogy ez várható volt, a román is. Két kritikus utózöngével azonban érdemes még foglalkozni egy keveset.
Az egyik médiában és közösségi platformokon felhabzó ellenzéki bírálat a román érzékenység kérdéskörét nyaldossa: mivel bánthatta meg keleti szomszédunkat a kormányfő, sőt, egyáltalán miért kell Tusnádfürdőn megnyilvánulnia. A másik kritika a beszéd hatókörét érintette: mit nem mondott, mit nem csinált, kikhez nem szólt Orbán.
Kezdjük az elsővel. A miniszterelnök beszéde tusványosi tradíció, hiszen több mint három évtized gyakorlatát bátran lehet annak nevezni.
A helyszínválasztás eleve jelképes erővel bír: a legnépesebb határon túli magyar kisebbség történelmi régiójában, a Székelyföld szívében
magyar vezetőként beszédet tartani önmagán túlmutató jelentőséggel bír. Azt üzeni, hogy a határokon túlgondolkodás, a magyar-magyar közti közösségépítés természetes feladata a mindenkori budapesti kormánynak. És azt is üzeni, hogy e küldetés nem teljesíthető be a román fél együttműködése nélkül.
Azonban – és ezt felejtik el a román érzékenységet féltő szólamok – az együttélés kölcsönösséget feltételez. A magyar kisebbség nyelvhasználatának, oktatásának szabadságát, a soviniszta fellángolások elfojtását. A kisebbség többségi védelme minden nemzetek közti dialógus alapja. Amíg a kormányfő beszédéhez bukaresti jegyzék készül, addig elmozdulás e viszonyrendszerben nem lesz. Amíg Úz-völgyében kijátszható a magyarkártya, addig a párbeszéd nem érintheti a lényeget.
És még messze nem autonómiáról beszélgetünk, csak az együttélés alapfeltételeinek körberajzolásáról.
A bírálatok másik árama szerint Orbán semmi újat nem mondott, vagy hogy a Transtelex idéz egy román politológust: a Horthy-rajongókhoz szólt. E ponton nehéz kiigazodni az ellenzéki és a rájuk kísértetiesen rímelő román követeléseken: ha Orbán az illiberális világfelfogásról beszél, az is gond, ha a magyar esélyekre fókuszál, az is. Tulajdonképpen sosem tud megfelelni a magyarországi és erdélyi balliberális véleményformálóknak, bár könnyen lehet, épp ez a sikerének titka.
Tisztázzuk, a hétvégén elhangzott helyzetértékelés számos megállapítást tett a magyar geopolitikai kihívásokról, ám amennyiben ezek ellenzéki mércével mérve kevésnek bizonyulnak,
a 2040-ig nyitott látómező már újszerű lehet. És tegyük hozzá, bizonyára rémisztő.
Amíg ugyanis ellenzéki oldalon senki sem rajzol fel hasonló, megvitatásra érdemes nemzetstratégiai víziót, addig marad a fáradt kritika és a balosnak elkönyvelt fellépők nekikeseredett rugdosása.
Kapcsolódó vélemény
A liberális véleményformálókról megint kiderült, hogy még mindig csak a kulturális karanténban tudnak gondolkodni.
Megírta a Politico, kiszivárgott a Weltwoche-n: megbuktatná a brüsszeli elit Orbán Viktort, Magyar Péter az eszköz a kezükben. Eközben a baloldali közvélemény-kutatók már előre magyarázzák, miért nem következik semmi a méréseikből. Itt az új Mesterterv.
Megtelt a DVTK Aréna.
A kormányfő beszéde volt a szombati Háborúellenes Gyűlés középpontjában. A békepárti rendezvénysorozat Miskolcra érkezett, ahol ismét hazánk biztonsága, a béke ügye és a háborúval szembeni határozott kiállás állt a fókuszban.
„Éppen ezért van szükségük a magyaroknak a mi szolidaritásunkra” – jelentette ki a korábbi lengyel miniszterelnök-helyettes.
Nagy bajban van Románia.
Világosan fogalmazott a kormányfő, ezt már mindenki érteni fogja.
Orbán-ellenes puccsot terveztek.
Az országgyűlési választásokon történő részvétel kérdésében az LMP kongresszusa hozott döntést – derült ki a közleményből.
Kísérletezik a Közel-Kelet: az Egyesült Államok súlyát csökkentenék a helyi hatalmak.
