Miért fáj Péterfy Bori az ellenzéknek?

Kíméletlenül keresztre feszítették rajongói az alternatív zenei legendát, a Pál Utcai Fiúkat (PUF), miután nyilvánossá vált, hogy az idei Tusványoson ők is fellépnek. Az együttes oldalát felháborodott és csalódott kommentek lepték el. Többen azt kifogásolták, hogy van az a pénz, amiért a PUF is megvehető, mások a rendszerkritikus dalszövegekből idéztek, és volt, aki úgy summázta, hogy hát hosszú volt az út a Lyuktól a Tusványosig. (A Fekete Lyuk a kilencvenes évek ikonikus underground klubja volt.)

Péterfy Bori és a Love Band szintén fellépője az idei tusnádfürdői eseményeknek, ahogy egyébként a Quimby is (nem először) tiszteletét teszi a táborban. Péterfy Bori óvatosabb volt, hivatalos Facebook-oldalán nincs nyoma még a koncertnek, ám zárt csoportokban már elővették őt is. A vádirat ugyanaz, Bori eladta magát a NER-nek, és innentől minden közéleti megnyilvánulása semmisnek tekinthető.

A tendencia évek óta ugyanaz, kapott már fellépéséért korábban a Tankcsapda is. E mintázatok épp azt az attitűdöt jelentik, amivel a jobboldalt szokták e körökben vádolni:

Ezek az esetek ugyanis kiváló példái annak az egyoldalú ellenzéki toleranciának, ami addig tart, ameddig a nekik kedves előadók a nekik kedves körökben lépnek fel. Amíg ki nem merészkednek az otthonos és belterjes szellemi odúból, és ne adj Isten az ideológiai karanténon felülemelkedve művészi és igen, gazdasági szempontokat is érvényesíteni merészelnek.

Ugyanis egy fellépés elvállalása a rajongók megtisztelését jelenti: azt üzeni, hogy a zene politikán, szekértáborokon, világnézeteken felülálló erő, ami mindenkinek jussa. Amiben fel lehet oldódni, közösséget lehet találni, és el lehet felejteni a mindennapok kataklizmáit. És a most megtámadott művészek e törekvést teljesítik be, amikor az erdélyi közönségnek is elhozzák ezt az élményt.

az lesz, ami eddig is volt. Egy fénykorán túlhaladott, ugyanakkor ma is népszerű, színvonalas szövegvilágú, rendszerkritikus együttes, akik közösségben és nem pártlogikában gondolkodnak. Péterfy Bori esetében még abszurdabbak a bírálatok, ugyanis ő gesztusaiban, közéleti üzeneteiben és performanszaiban eddig is markánsan ellenzéki álláspontot képviselt.

Ezt tudják a szervezők is, és valószínűleg tisztában vannak egy ilyen együttes meghívása jelentette kockázatokkal is (milyen üzenetet fogalmaznak meg a színpadról például). Ám az erdélyi közönség tisztelete és a jó értelemben vett tolerancia jegyében mégis teret adnak nekik.

Lehet e döntéseket a konzervatív kultúrpolitika szempontjából vitatni, de azt az alapvetést nehéz megkérdőjelezni, hogy mindezek a gesztusok a művészi érték pártok felettiségének elismerését tükrözik, és a megnyilvánulás lehetőségét adják meg mindenkinek. Az elmúlt évtizedben mindössze annyi történt, hogy a nemzetben gondolkodó, konzervatív kötődésű alkotók is megkapták az őket és közönségüket megillető lehetőségeket. És mindez valakiknek továbbra is borzasztóan fáj...

Nyitókép: MTI Fotó / Bodnár Boglárka