Caramel alaposan téved

„Meglepő és mulatságos: Caramel, a Quimby, a Halott Pénz kiáll a színpadra, aztán elmondja, hogy szeressük egymást, gyerekek, ne engedjük, hogy a politika szétválasszon minket, egy ország vagyunk, love, love, love. Ezzel nincs is baj, szeretni szükséges. De hogy a magyar közéletben a szeretetkoktél megrészegít-e bárkit, arra nézve erős kétségeim vannak. Nem, én sem szeretem a kommunista gyilkosokat, sem a porontyaikat, ahogyan az agyatlan liberálisokat sem, és ezt akkor is vállalom, ha emberileg, magánérintkezésben egyébként türelmesebbnek szükséges lenni. Viszont a te békésnek álcázott mondataid mögött nincs semmi tartalom, Caramel. És nem azért, mert – mint hangsúlyoztad – cigánytelepről jöttél és nincs érettségid (ez tényleg senkit nem érdekel), hanem egyszerűen azért, mert szamárságokat beszélsz.

Vagy ti tényleg elhiszitek, drága Caramel, hogy az utópiátok valósággá nőhet? Komolyan elhiszed, hogy ha a színpadról erkölcsileg simogató mondatokat préselsz ki magadból, mindenki más majd szépen összeborul az ellenfeleivel? Nekem úgy tűnik, mintha a világ sem értené az új békehimnuszt.

Németországban akkora a szeretet, hogy iszlamista gyilkosok naponta vadásznak le németeket a saját hazájukban, valamint éppen be akarnak tiltani egy demokratikusan működő, nagy társadalmi támogatottságú pártot, pusztán azért, mert nem szeretik. Franciaországban sok százezres, milliós külvárosi lakótelepek vonták ki magukat az általános szeretet alól. Amerikában akkora a szeretet, hogy fekete keretlegények, hiszterizált feministák, fiúkból lett lányok igyekeztek kivezetni az államot a maga hatásköreiből – mostanáig –, nem mellesleg a polgárok magánéletébe is diktatórikus módon beleavatkoztak nap mint nap.

Ezekről hallottál-e, Caramel? Gondolom, nem, ezért hoztad szóba ügyesen a „melegeket”, amivel persze azonnal felfedted, hogy a nagy szeretetdózisod meddig, kikre és ­miért terjed ki.

Sem neked, sem a Quimbynek, sem a Halott Pénznek nincs joga a panaszra, hiszen kasszát robbantottatok a „Fidesz-diktatúra” másfél évtizedében, hívnak, keresnek benneteket, felléphettek, kifizetik a produkciótokat. Szemben azokkal a zenészekkel és zenekarokkal, akik és amelyek történetesen nemzeti elkötelezettséggel – és ugyanolyan tudással, színvonallal, amivel ti is rendelkeztek – nem álmodhatnak arról, ami nektek már réges-régen sikerült. (…)

Be kellene fejezni a politizálást, ha csak hülyeségeket tudtok mondani. Ha azonban valóban eredeti, építő, megvalósítható tervei­tek vannak, a megfelelő fórumon elővezethetitek, mint bárki más.

De abból elég volt, hogy valakinek a politikai véleményét csak azért, mert szépen énekel, jóképű gyerek vagy jó csaj, esetleg gyorsan fut és jól rúgja be a szögletet, szentírásként kezeljük – nem szabad. A politikát alakítsák inkább a politikusok, mi szavazzunk, amikor kell, azonkívül pedig igyekezzünk normálisan élni, tisztelni a másik embert.”

Nyitókép: Origo.hu, TV2