Minél erősebbet mond valaki a kormányra, a jobboldalra vagy a magyar népre, annál jobban megveregeti a vállát a szakszervezet?
Eldicsekszik azzal, hogy őt az apja már akkor Mustánggal furikázta, amikor más még a „pisikását kevergette”; luxusvillában lakik, imádja, hogy imádja a közönség, marha büszke arra, hogy művelt értelmiségi, de azért alpárikat mond – ki az? Hát persze, hogy Nagy Ervin.
A színész azzal az igen keménynek szánt megjegyzéssel szállt bele Pákay Philipbe, hogy „a pisikását kevergette még szerintem a Kálmánka, amikor én mondjuk automata Mustángban ültem édesapám mellett, csak aztán jött egy csúnya rendszerváltás, tehát nekem nem kell a fényűzést megmutatni”.
Ha jól értelmezem ezt a mondatot, Nagy Ervin rohadtul meg van sértődve és fel van háborodva valamin, például Rákay Philip munkásságán, akinek sikerült úgy beszólnia,
Tekintve, hogy Nagy Ervin 1976-os, Rákay Philip pedig 1972-es születésű, a Nagy Ervin-i megjegyzés arra vonatkozólag, hogy ki, mikor és mit csinált, nem lehet a rangidős nagycsoportos beszólása a középsősnek (bár elképzelhető, hogy Nagy nem nézett utána az életkori viszonyoknak, és fiatalabbnak hiszi „Kálmánkát”).
Marad az az interpretáció, miszerint Nagy Ervin a családi örökséggel dicsekszik, utalván arra, hogy neki von Haus aus volt meg, amihez Rákay máshogy jutott hozzá. Én nem vagyok a családi örökségek ellensége, de azért mégiscsak jobban becsülöd a Mustángot, ha megdolgoztál érte, nem pedig apádtól kaptad. Emellett pedig Bódi Ábellel kérdezem:
Meg akkor most Nagy Ervin panelproli környezetből jött, amit úgy igyekszik eladni mostanában, vagy apukának volt Mustángja? A kettő szerintem eléggé kizárja egymást. Mármint nem a proli stílus meg a Mustáng, hanem a panelproliság és a Mustáng. Szóval gáz, ha az ember a sokmilliós autóival dicsekszik, de még gázabb, ha az apja autójával teszi ugyanezt.
A legszomorúbb mégiscsak az, hogy Nagy Ervin csupán az utolsó a sorban azon, magát műveltnek, elitnek és élcsapatnak tartó baloldali értelmiségiek között, akik nagy tudásukat és alaposan csiszolgatott jó ízlésüket, amely a nép felé emeli őket, többek közt alpári és ízlésficamos beszólásokkal próbálják demonstrálni – minél erősebbet mond ugyanis közülük valaki a kormányra, a jobboldalra, a magyar népre, annál jobban megveregeti a vállát a szakszervezet.
Valamiért annál menőbb vagy a baloldali értelmiség köreiben, minél inkább sikerül alulmúlnod Sas Józsefet. Pedig az azért már valami.
A pisikásázó Nagy Ervin mellé fel lehet sorakoztatni a nagy elődöket és pályatársakat, rögtön kezdve Sárosdi Lillával és Schilling Árpáddal, akik állítólag művészetet csinálnak, csak valahogy úgy, mint az orosz művészek a zongorával. Nem tudom, mi értelme ultramodorosan, ízléstelen videókban beszólogatni bárkinek is, és eladni ezt színházművészetnek. Szerintem a Sárosdi–Schilling-páros pörformanszai nem nevezhetőek művészetnek, maximum kínos, alpári erőlködésnek.
Még szánalmasabb, amikor Gryllus Dorka próbálja halványan utánozni Sárosdi stílusát, és arra szólít fel, hogy legyünk büszkék a Sárosdi–Schilling-párosra, mert sokfelé rendeztek.
Péterfy Bori is szeret néha megereszteni egy-egy jó kis trágárkodást, 2020-ban például kifejtette, hogy: „Jött a trolltámadás jobbról. Kemény volt, de hozzáedződtünk az évek alatt. És megtanultuk a neveinket. Most épp libernyák kurva a nevünk.”
Aztán Tarr Béla nevezte „szerencsétlen véglényeknek” a Gyula környéki vidékieket, mikor arról értekezett a Partizánon „Kozmikus a szar” címmel futó anyagban, hogy hogyan értette meg a Fidesz szavazóit. Úgy fogalmazott: „Az az ember egy mezőgazdasági proletár volt. Semmi nem emlékeztetett már a hagyományos paraszti kultúrára. Ekkor megértettem, mit jelent az, hogy Alföld, és megértettem, miért tudott győzni a Fidesz harmadszor is. Az az ember az agyát szétitta. Kész. Véglényekké válunk.”
Tulajdonképpen a magát a magyar ugar fölé helyező balos elit színvonaltalan és alpári megszólalásai közé sorolhatjuk a nem túl művelt, ám annál mérgesebb NoÁr teljes közéleti munkásságát is.
Ugyan Simicskától ered, de a baloldal lelkesen átvette az O1G-zést, így nyugodtan ide sorolhatjuk ezt az összellenzéki jelszót is.
A kiskunfélegyházi Nagy Blanka 2018 decemberében lett a baloldal egyik ikonja, amikor részt vett és beszédet mondott a túlóratörvény ellen szervezett kecskeméti tüntetésen. A diáklány elképesztően trágár stílusban beszélt. Azt mondta: undorító, alattomos, ocsmány és fertőző járvány járja az országot,
ez nem a pestis, nem az ebola, nem a kergemarhakór, pedig kicsit hasonlít rá, hanem „ezt a járványt úgy becézzük, hogy Fidesz” .
Majd úgy fogalmazott: „csak üzenem annak a bajszos fasznak és az összes fideszes képviselőnek – legyen kecskeméti, félegyházi, szegedi vagy bárhonnan –, hogy álljon hátrébb eggyel, és bassza arcon magát”.
Nagy Blanka méltó utóda Pankotai Lili. Bár ha jól sejtem, egyikük sem a művészpályát választja, kivéve, ha a slamelés művészet. Mindenesetre NoÁr és Lili közös performansszal is jelentkezett, a címe: „Foglalod a kurvanyádat!”
Hosszasan sorolhatnánk még a példákat, talán a tanártüntetések kapcsán készült videót érdemes még itt megemlíteni, amelyet egy PSZ álnéven futó rapper készített, és olyan művészi magasságokban sikerült kifejezni a tüntetői haragot, miszerint: „És az elhivatottságra lassan teljesen szarsz, mert kurvára kész. KURVÁRA KÉSZ!”, „Összekeverik egy szaros seggel az embert”, valamint „egyen meg a retek a teremben (BASZDMEG) úgy pusztuljál”.
Persze a trágárkodásnak időnként megvan a helye a hétköznapi életben, a közéletben és a művészetben is. De nekem úgy tűnik, mintha a fenti mondások inkább frusztráltságból eredő nagyotmondási kényszerből születtek volna, szóval nem épp a jól eltalált pillanat sikerült példái.
(Nyitókép: MTI/Mohai Balázs)
Pröhle Gergely, Stefano Bottoni és Szilvay Gergely arról beszélgettek, hogy a kereszténység tette-e a Nyugatot gazdasági, kulturális szempontból a világ vezető hatalmává.
A Véletlenül írtam egy könyvet című új magyar családi mozi a megszokottól merőben eltérő módon és a Bauhaust megidéző látványvilággal beszél felnövésről, gyászfeldolgozásról, szeretetről.
A címben szereplő kérdést teszik fel egymásnak a Vörösmarty Színház színészei; arról beszélnek két felvonásban, amiről józanul nem lehet.
Közben Gyurcsány Ferenc szerdai sajtótájékoztatóján szintén a Tiszával való szoros együttműködésről beszélt.
Az író szerint „végre van egy magyar politikus, aki tehetségesebb az összes eddiginél”.
A publicista szerint az Egyesült Államok Trump első elnöksége alatt maga számolta fel a társadalmi konszenzust.
Bosszant az a trend, hogy mostanában divatja lett a nemzetünk kigúnyolása, csúfolása, leszólása.
George Simion reakciójában azt írta: „a hatalom honatyái” gúnyt űznek a parlamenti procedúrákból, és azzal fenyegette őket, hogy hamarosan üt az ő órájuk”.
