„Rákay Philip. Mondjak még bármit ezek után? Szépen elvitte az állami támogatást” – jegyzi meg a rendező. Hozzáteszi: Ki a francot érdekel, hogy van-e magyar film vagy nincs?
Életútinterjút készített Gulyás Márton Tarr Bélával a Partizánon „Kozmikus a szar” címmel. A rendező az interjú elején elmeséli: ő valójában nem akart filmes lenni, de miután megalapították a Dziga Vertrov filmes csoportot, onnantól kezdve eldőlt a sorsa. „Csináltunk egy »Vendégmunkások« című filmet, egy heves megyei kubikos cigány brigádról, akik levelet írtak Kádár Jánosnak, és azt kérték, hogy kapjanak engedélyt arra, hogy Ausztriába mehessenek dolgozni, mert Magyarországon nem tudnak megélni” – meséli Tarr. „Ezzel végül nyertünk egy amatőr filmfesztiválon. Ezután kitört a balhé. Nem csak az volt a baj, hogy ezt megcsináltuk, levetítettük és nyertünk vele, de én munkásszállásokra jártam vetíteni a filmet az embereknek. Erre behívtak a pártbizottságba és basztattak.”
Tarr vágya az volt, hogy filozófiát hallgathasson az egyetemen, de a rendszer nem engedte, azt mondták neki, ne is álmodjon erről. Emiatt egyre radikálisabb: anarchista és szélső-balos irányba kezdett menni.
„Én a gimnázium utolsó éveiben már nem iskolatáskával jártam, hanem egy Mao bibliával a zsebemben”
– meséli.
A rendező elmeséli, hogy a filmre eleinte csak egy eszközként tekintett, amit használni lehet. Kifejti, tizenévesen egy fiatal még azt hiszi, meg tudja változtatni a világot, ezzel ő is így volt, de ma már úgy gondolja: ha sikerült valamennyire megváltoztatnia a filmnyelvet, akkor már elért valamit. Tarr arról is beszélt, hogy Szinetár osztályában végzett az egyetemen, akit nagyon tisztelt és szeretett, mert egy „végtelenül liberális ember volt”.
A rendező a Társulás stúdió kapcsán is felidézte emlékeit, ahol együtt alkotott Fehér Györggyel, Vitézy Lászlóval, Jeles Andrással vagy Bódy Gáborral. „Életemben vagy álmomban ne jöjjenek elő még egyszer ezek az emlékek. Nem számonkérés volt, amit kaptunk, hanem kivégzés.
Sosem felejtem el, amikor Kőhalmi elvtárs ököllel mellbe vágott és nekiestem a falnak.
A Dárdayval és Fehér Gyurival együtt behívattak minket. Ott volt egy Knopp elvtárs nevű ember, aki a központi bizottság kultúrizéje volt. Kimondták ránk a halálos ítéletet” – emlékszik vissza Tarr.
Jancsó Miklósról is szó esett az interjú során, akit Tarr Béla elmondása szerint nagyon respektált. A Torinói ló forgatásán ismerték meg egymást igazán. „Az volt az érzésem, hogy Milkós kicsit nehéz és nárcisztikus ember volt. Nem akart igazán megnyílni. De valamiért a Torinói ló nagyon tetszett neki, amin nagyon csodálkoztam. Korábban mindig azt mondta a vetítésekre, hogy jó, majd jövök, aztán baszott elmenni” – mesélte a rendező. „Később nagyon megszerettem Miklóst. Hiányzik is. Kifejezetten jó volt vele lenni” – tette hozzá.
Gulyás Márton felveti, hogy a rendező a paraszti kultúra utolsó maradékait csípte el néhány filmjében, mire Tarr felidézi, hogy egyszer leutaztak Gyulára és környékére Krasznahorkai Lászlóval. „Akkor értettem meg, miért baromira tehetséges Krasznahorkai.
Ott ültek ilyen szerencsétlen véglények, és ő képes volt kicsit megemelni őket”
– jegyezte meg. „A szocializmus által megnyomorított emberek voltak. Akkor rájöttem, hogy ezt nem lehet így megfilmesíteni. Ezt nekem is végig kell járni. Akkor jártam be az Alföldet.” Egy másik történet szerint egy földúton sétáltak Medviggyel, és az úton ott állt egy „véglény”, akitől megkérdezték: hol vagyunk? Mire ő azt felelte: „moo-moo”. Később kiderült, hogy a Mongol-Magyar Barátság TSZ-nél jártak.
„Az az ember egy mezőgazdasági proletár volt. Semmi nem emlékeztetett már a hagyományos paraszti kultúrára. Ekkor megértettem, mit jelent az, hogy Alföld,
és megértettem, miért tudott győzni a Fidesz harmadszor is. Az az ember az agyát szétitta. Kész. Véglényekké válunk.
Először a méltóságodat tiporják el, aztán a fizikai állapotodra is rámegy” – magyarázta Tarr Béla, majd kifejtette nemtetszését a debreceni akkumulátorgyár tervei kapcsán is. Hozzáteszi: már nem izgatja magát a Fideszen, mert azt látja, hogy már erodálódik, és lassan vége lesz.
A rendezőt a hollywoodi filmek térnyeréséről és a filmesek profit termelési kényszeréről is kérdezte a műsorvezető. Tarr ennek kapcsán arról beszélt, hogy negyven évig élt a kommunizmusban, ahol a politika cenzúráját nyögték, most pedig a piac cenzúrája van. Úgy véli: mind a kettő rossz. Gulyás Márton felveti: sem a magyar állam, sem a magyar burzsoázia nem kereste meg Tarrt, hogy adjon pénzt, paripát, fegyvert, és a rendező csináljon egy jó kurzust.
„Nem hülyék ezek, azért gazdagok, mert nem szórják a pénzt hülyeségekre.
Ki a francot érdekel, hogy van-e magyar film vagy nincs?
A mozik tele vannak az Avatarral. A mozgóképipar megy, de át van politizálva. Nézd meg most mi folyik. Rákay Philip. Mondjak még bármit ezek után? Szépen elvitte az állami támogatást” – jegyezte meg erre a rendező. Bevallása szerint anno Jancsó Miklóssal közösen írtak egy petíciót, amelyben a kultúráért, mint alapvető emberi jogért álltak ki, ám úgy véli: „egy úthengerrel semmit sem tudsz csinálni.”
A rendező Orbán Viktorról is beszélt, elárulta: sosem találkozott szemtől szemben a miniszterelnökkel, ám egyszer együtt repültek Los Angelesből Budapestre. A magyar miniszterelnök Szijjártó Péter társaságában volt, a repülőút alatt a Nemzeti Sport cikkeit beszélték ki meglehetősen hangosan.
„Épp a business-classon kókadoztam,
és akkor bevonultak: Szijjártó elvtárs és Orbán elvtárs. (...) Zajosak voltak, én meg aludni akartam”
– emlékezett vissza.
Tarr az interjú végén kitér arra is, hogy lát reményt a FreeSZFE-sekben, amely társulásnak nem rég elvállalta az elnöki posztját.
Forrás: Partizán
Nyitókép: MTI/EPA/Sedat Suna
Ha a düh-kór már nem elég, akkor a klasszikus, jól bevált veszettség is megteszi, vagy legalábbis egy variánsa. Ettől pedig a francia veszettek szinte szó szerint tépik szét egymást.
Dunaszerdahelyi beszélgetés Tősér Ádámmal, a kerek születésnap alkalmából a sportklubról készült egész estés dokumentumfilm rendezőjével és Nagy Krisztiánnal, a DAC kommunikációs vezetőjével.
A nem túl bizalomgerjesztő előzetes ellenére a Demjén Ferenc dalaira komponált Hogyan tudnék élni nélküled? közelről sem olyan rossz, ami főleg a szerethető, szimpatikus szereplőknek és a jó ízléssel adagolt zenei betéteknek köszönhető.
Magyarországon is bemutatták a DAC filmet, a dunaszerdahelyi futballklubról szóló mozit, amely a felvidéki magyarság közösségteremtő erejének szimbólumává vált.
Az Emilia Pérez című francia bűnügyi musical ezzel együtt tíz jelölést zsebelt be.
Hogyan lehetséges, hogy a történelem összes kultúrája észak, dél vagy kelet felé orientálódott, és sohasem nyugat felé? Az égtájak kultúrtörténete színesebb és tanulságosabb, mint azt a GPS korában bárki gondolná – állítja Jerry Brotton, a reneszánsz professzora.
Valószínűleg a sűrű köd okozta a balesetet.
A Tisza Párt elnöke veszélybe sodorná Magyarországot és a magyarokat is – jelentette ki a Fidesz-KDNP kommunikációs igazgatója.
