Életútinterjút készített Gulyás Márton Tarr Bélával a Partizánon „Kozmikus a szar” címmel. A rendező az interjú elején elmeséli: ő valójában nem akart filmes lenni, de miután megalapították a Dziga Vertrov filmes csoportot, onnantól kezdve eldőlt a sorsa. „Csináltunk egy »Vendégmunkások« című filmet, egy heves megyei kubikos cigány brigádról, akik levelet írtak Kádár Jánosnak, és azt kérték, hogy kapjanak engedélyt arra, hogy Ausztriába mehessenek dolgozni, mert Magyarországon nem tudnak megélni” – meséli Tarr. „Ezzel végül nyertünk egy amatőr filmfesztiválon. Ezután kitört a balhé. Nem csak az volt a baj, hogy ezt megcsináltuk, levetítettük és nyertünk vele, de én munkásszállásokra jártam vetíteni a filmet az embereknek. Erre behívtak a pártbizottságba és basztattak.”
Tarr vágya az volt, hogy filozófiát hallgathasson az egyetemen, de a rendszer nem engedte, azt mondták neki, ne is álmodjon erről. Emiatt egyre radikálisabb: anarchista és szélső-balos irányba kezdett menni.
„Én a gimnázium utolsó éveiben már nem iskolatáskával jártam, hanem egy Mao bibliával a zsebemben”
”– meséli.
A rendező elmeséli, hogy a filmre eleinte csak egy eszközként tekintett, amit használni lehet. Kifejti, tizenévesen egy fiatal még azt hiszi, meg tudja változtatni a világot, ezzel ő is így volt, de ma már úgy gondolja: ha sikerült valamennyire megváltoztatnia a filmnyelvet, akkor már elért valamit. Tarr arról is beszélt, hogy Szinetár osztályában végzett az egyetemen, akit nagyon tisztelt és szeretett, mert egy „végtelenül liberális ember volt”.