A Pista is olvashatta ezt a remekművet, mert folyton-folyvást aszerint él és cselekszik.
Nos, tegyük rendbe a Pistánk fejében a dolgot.
Az már mindennek a legalja, amikor a Pista érvnélkülisége kizárólag csupán az időfaktorra képes apellálni. Orbán megbukik egyszer, valamikor, nemsokára, a közeljövőben, pillanatokon belül.
Odáig a Pista eljutott már a felismerésben, hogy belássa, ebben a vágyott bukásban neki nem osztanak szerepet, így nézi bambán és percenként az óráját, hogy tik-tak, tik-tak, mikor érkezik meg végre az EGYSZER és mikor válik jelenné a folytonos jövőbe tolódó ábrándja. Azt gondolom, hogy nem lehet így jó élni a Pistának.
Az élet mindannyiunk számára véget ér egyszer, ez az emberiség vitathatatlan »közös többszöröse«. A botnak is vége van, ráadásul annak mindkét végén.”