Naná, hogy arról. Mert, vajon miért kellene a magyar kormánynak magyar adófizetői pénzből magyar embereket győzködnie arról, hogy mielőbbi békére van szükség? Ráadásul leginkább a kormánypárti valóságot kiszolgáló felületeken? Semmi értelme. Ha nem a Magyar Nemzetben, hanem mondjuk moszkvai megfelelőjében, a Rosszijszaka Gazetában adta volna fel a kormány ezt az egyoldalas hirdetést hatalmas cirill betűkkel, akkor annak több értelme lett volna. Az bátor és valódi békepárti tett lett volna. Hiszen az oroszok vették fel a fegyvert, nekik is kell tehát először letenni, vagyis azonnali békét követelni elsősorban tőlük kell. De, persze mindannyian tudjuk, hogy Orbán Viktor kormánya miért nem az oroszok kormánylapjában hirdeti a békét és miért nem követeli egyáltalán semmilyen hivatalos, diplomáciai formában Putyintól az azonnali fegyverletételt.
A dühítő és a közös hazánk hosszútávú sorsa szempontjából rendkívül elkeserítő, hogy
a magyar választók egy jelentős része ezt nem is érti, vagy nem akarja érteni.
Sőt, ezt a fajta zsigeri uszítást kérdés és kritika nélkül tudomásul veszi, rosszabb esetben azonosul vele. Sok százezer – nyilvánvalóan jelentős többségükben tisztességes életet élő és arra vágyó kormánypárti - magyar ember fogadja el igaznak a Fidesz-nyilvánosság hajlított valóságát a háborúpárti baloldaliakról, az öldöklésben érdekelt ellenzékiekről, talán még dühösen köpni is szoktak egyet a CÖF közpénzből kiszórt, az ellenzéki szereplőkkel szemben gyűlölködő plakátjai láttán. Rendkívül elkeserítő, mert ez a végletekig hergelt társadalmi helyzet és a tudatosan megvezetett százezrek egyre jobban betokosodó buborékjai lehetetlenné teszik, hogy bizonyos – valóban sorskérdésnek számító – nemzeti ügyekben bármilyen érdemi párbeszéd, a végén pedig hosszú távon vállalható és mindenki által képviselendő kompromisszum legyen. Pedig nagy szükség volna rá,
hiszen minden rendszer megbukik egyszer, a mostani Orbán-rezsim is.