A „bűn” alighanem a tabudöntés – a gondosan kimunkált Árpi bácsi-féle jóságos, bölcs elnökimázs felülírása. A rendszerváltás még zajlik.
A Magyar Mozgókép Fesztiválon tarolt a Blokád. Tősér Ádám alkotása besöpörte a legjobb játékfilm, a legjobb forgatókönyv (Köbli Norbert), a legjobb férfi főszereplő (Seress Zoltán), a legjobb női mellékszereplő (Tóth Ildikó), a legjobb operatőr (Nagy András), a legjobb vágó (Makk Lili) és a legjobb smink (Görgényi Réka) díjakat is. A film kiválóságát a mozikat elözönlő közönség után végre a szakma is elismerte.
Legalábbis a szakmának és a nagyközönségnek azon része, akik nem ideológiai szemüvegen keresztül nézték az Antall-kormány és a taxisok összefeszülését. Támadások ugyanis érkeztek, elsősorban Göncz Árpád megformálását kritizálták balról, illetve a fészbukos kultcsatatéren történelemhamisítással vádolták a készítőket. A viták a díjeső és a záróest furcsa incidense nyomán kaptak új lendületet.
Magam többször is megnéztem a filmet, egyszer moziban a teljes hatás kedvéért (itt írtam róla), majd Netflixen, ahol kellemes meglepetésként a mai napig elérhető. Erős képiségű, korhű díszletekkel megkomponált utazás a félmúltba, van íve, van személyes drámája, van éle. Jó film, de a támadások nem is szakmai oldalról érkeztek, vagy legfeljebb színleg onnan. A bírálatok és habzó ellenérzések elsősorban ideológiai tőről fakadtak.
A Blokád hangsúlyozottan játékfilmes jellege dacára ugyanis komoly emlékezetpolitikai súllyal bír. A maga – olykor túlzó, olykor fiktív vonásokkal megfestett módján – szembesít a rendszerváltás utáni történetünk egyik legmegosztóbb eseménysorával. A Blokádot érő baloldali kritikák e motivációra reflektálnak elkeseredetten, ugyanis az első szabadon választott kormány,
Olyan balliberális narratívába illeszkedtek eddig a közbeszédben, amit most nagyon kényelmetlen felülvizsgálni.
A Blokád „bűne” a tabudöntés, elsősorban Göncz Árpád tevékenységének, személyiségének új megvilágítása, a gondosan kimunkált Árpi bácsi-féle, jóságos, joviális, bölcs elnökimázs felülírása. És miért fáj ez még most is? Miért élnek még ezek az emlékezetpolitikai dogmák? Miért nem lehet új narratívába helyezni az MDF-et megbuktatni szándékozó taxisblokádot?
A napokban kiváló történészekkel folytattunk eszmecserét arról, hogy történelem-e a rendszerváltás. Magunk mögött hagytuk-e '89-90 izzó időszakát, és lezártuk-e az átmenetet. Beszélgetőtársaim egyöntetűen úgy vélekedtek, hogy
Amíg az átmentett elit számos szegmensben, a felsőoktatásban, az irodalomban vagy épp a filmművészetben meghatározó tényező lehet, és újratermeli önmagát, addig nem lehet befejezettnek nyilvánítani a rendszerváltást. Addig a Blokád köré blokádot fognak vonni.
Ez viszont annak a jele, hogy ha lassan, ha komótosan is, de mégiscsak haladunk valamiféle változás felé.
Nyitókép: MTI/Balogh Zoltán
Számára nem volt megbocsátás, ellentétben másokkal, így például Szabó István rendezővel, aki hosszú időn keresztül gyártotta a terhelő tartalmú jelentéseket. Balogh Gábor írása.
Ha a düh-kór már nem elég, akkor a klasszikus, jól bevált veszettség is megteszi, vagy legalábbis egy variánsa. Ettől pedig a francia veszettek szinte szó szerint tépik szét egymást.
Hogy a politikában az igazság a legveszélyesebb fegyver, azt két igazságbeszélő sorsa bizonyítja: Csurka Istváné és Gyurcsány Ferencé.
Dunaszerdahelyi beszélgetés Tősér Ádámmal, a kerek születésnap alkalmából a sportklubról készült egész estés dokumentumfilm rendezőjével és Nagy Krisztiánnal, a DAC kommunikációs vezetőjével.
Legalábbis a Dumb és Dumber – Dilibogyók és a Keresd a nőt! szerzőpárosa szerint. Akik a Dear Santa, egy családi vígjáték álcája mögött a sátánból és egy család veszteségéből csinálnak viccet.
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
Az egység állítólagos tevékenységéről egy parlamenti vizsgálóbizottság tájékoztatást adott a védelmi minisztériumnak, de „nem történt semmi”.
Advent idején elindulnak a magyarok a városka felé, ugyanis a Magas-Tátra ölelésében megbúvó település még hóval és igazi téllel kecsegteti az odalátogatókat. Csender Levente írása.
