A Blokád áttörte a hazugság falát – a rendező a legjobb film díjának átvétele után reagált lapunknak.
A Mandineren is megírtuk, hogy a Magyar Mozgókép Fesztivál záróestjén, a veszprémi Petőfi Színházban adták át az idei legjobbaknak járó díjakat. Tősér Ádám Blokád című alkotása nyerte el a legjobb játékfilmért járó díjat, de a film ezenkívül bezsebelte még a legjobb forgatókönyv (Köbli Norbert), a legjobb férfi főszereplő (Seress Zoltán), a legjobb vágó (Makk Lili), illetve a legjobb operatőr (Nagy András) díjakat is.
A gála után lapunk elcsípte Tősér Ádámot, a Blokád rendezőjét is egy gyors interjúra.
Mondhatni, tarolt a Blokád az idei filmszemlén. Mit szól?
Nagyon örülök neki. Valóban a legnívósabb kategóriákban hoztuk el a díjakat, de hát nézd, megkaphattuk volna még a legjobb látványt vagy a legjobb zenét is. (Nevet) Persze, nyilván mindenki azt gondolja, hogy a saját filmje a legjobb. Ha nem úgy mennénk neki egy-egy ilyen megmérettetésnek, hogy a mi filmünk a legjobb, akkor fölösleges lenne filmeket készíteni.
Annak ellenére, hogy az elmúlt ötven-száz év magyar történelmében bőven akadnak elvarratlan szálak, önök mégis egy – ilyen időtávlatban közelinek számító – eseményhez nyúltak. Érezték, hogy darázsfészekbe nyúlnak?
Abszolút! Ez rendkívül érzékeny téma. Ugyanakkor azt gondolom, hogy a művészet, a kultúra akkor érdekes, hogyha érzékeny témákat, tabudöntögető dolgokat vesz elő. És a Blokáddal ez abszolút sikerült. Köbli Norbert nagyon gondosan, alaposan és hűen készítette el a forgatókönyvet.
Ám érdekes módon senki nem tudta semmilyen konkrét ténnyel vagy állítással megcáfolni a hitelességét. Nagyon nagy szükség volt már erre a filmre. Legfőképpen azért, mert még élnek a szemtanúk, köztünk járnak azok az emberek, akik ott voltak. Tehát van egy felnőtt generáció, amely még élesen emlékszik a történtekre, másfelől viszont van egy fiatal generáció, akik talán még azt sem tudják, hogy volt a rendszerváltozás.
Göncz Árpád ábrázolását sokan sérelmezték. Mit gondol a volt köztársasáig elnök karaktere körül kirobbant vitáról?
Göncz Árpádnak van Magyarországon egy kultusza, amivel tisztában voltunk, amikor elkezdtük a munkát. Éppen emiatt az ő karaktere a valósághoz képest egy picit pozitívabban lett ábrázolva a filmben. Ennek ellenére vannak, akik még így is negatívnak vélték az ő megjelenítését. Antall Józsefre szeretnék hivatkozni: ő azt mondaná,
Hangos, de komolytalan emberek. A másik ok, amiért kicsit pozitívabb színben tüntettük fel Gönczöt, az, hogy miként Antall József tette volna, mi is védeni szerettük volna a köztársasági elnöki intézmény tekintélyét. Azokat a dolgokat, amelyek a filmben elhangoznak – és amiket felróttak nekünk Göncz Árpáddal kapcsolatban – dokumentumokkal tudjuk bizonyítani és alátámasztani.
Például? Mi volt ilyen kritikus pont?
Például, amikor a taxisblokád elején bemegy Göncz Árpád egy kormányülésre. Megkérik, hogy mondjon egy beszédet a taxisoknak, amelyben megkéri őket, hogy menjenek haza. Ez pontosan így történt. A valóságban viszont Göncz Árpád válasza az volt: „csak nem képzelitek, hogy egy ilyen piszlicsáré ügyre fogom elpazarolni az elnöki tekintélyemet? Egyétek meg, amit főztetek!” Ezek tények. Göncz Árpád karaktere élethű, egyáltalán nem szándékosan negatív szereplője a filmnek.
Nyilván van egy maroknyi szélsőséges propagandista, akik mást akarnak hazudni a Blokádról,
de ahogy elmondtam a beszédemben is: ez a film áttörte a hazugság falát. Általában az a tapasztalatunk, hogy tetszik az embereknek, mindenki megtalálja benne a saját igazát. És igen, mindenkit egy picit bosszant is, mert igazat beszél.
Nyitókép: MTI / Vasvári Tamás