„Mennyire ördögi: se terápiára, se gyónni nem engedett a kommunista diktatúra – Hogy ne csupán átéld a fájdalmat, a megaláztatást, de még el se tudd mondani. Még csak át se tudd adni. Így teremtették meg a bevarrt lelkű társadalmat.
Gyónás és terápia. Hal Melinda pszichológussal beszélgetve vetettem fel, hogy a kommunisták ’45 után tulajdonképpen párhuzamosan két olyan »szakmát« is megtámadtak, amelynek mesteremberei lelkeket gyógyítanak. A papokat és a pszichológusokat is üldözték, elérve azt, hogy ne csupán fájdalmat okozzanak az embereknek, de még annak kibeszélhetőségét is megakadályozzák.
Hallgatásra volt kényszerítve a társadalom. Jórészt senkinek nem mondhattál el semmit, mert vagy őt féltetted a titkoktól, vagy attól féltél, hogy esetleg elmondja, besúg, feljelent. Ezzel Rákosiék, majd Kádárék még inkább felszabdalták a társadalom, a nemzet szövetét.
Hogy idegenek legyünk egymásnak.
»Indulj el egy úton,