Szerbek igazsága

„A Balkán Európa lőporos hordója, tartja a közhely, és mivel a közhelyek elcsépelt igazságok, e tétellel aligha lehet vitatkozni. Nem csoda hát, hogy Koszovó ismét izzik. Nehéz megmondani, mi ijesztőbb: a Zvecanban minap történt utcai összecsapás az idegen elnyomó uralom alá vetett, a városkában és környékén közel százszázalékos többségben lévő őslakos szerbek és az amerikai parancsnokságú (ez fontos!) NATO-békefenntartók között, vagy az a szemforgató megdöbbenés, amivel a valóságtól réges-rég teljesen elrugaszkodott nyugati közvélemény reagált.

A szerb persze harcos nép, katonanemzet, nyolcszáz éve fegyverrel kelnek és fekszenek, és sosem állt távol tőlük az emberéletet nem kímélő fellépés, ha vélt vagy valós érdekeik védelméről volt, van, lesz szó. Közös történelmünket is végigkísérték a kegyetlen, véres konfliktusok, a Sajkás-vidékről soha nem feledhető brutalitással gyilkolták ki magyarjainkat.

Ettől még az igazság igazság.

Az igazság pedig az, hogy Zvecanban nem előzmények nélküli randalírozásra került sor. A közvetlen előzmények tizenöt évre nyúlnak vissza, amikor a dél-szerbiai Koszovó albán többsége, amerikai támogatással, »független államot« kikiáltva elszakította anyaországától a szerbség bölcsőjét.

Itt megjegyzendő, hogy az elszakítást nem előzte meg népszavazás, még a látszat szintjén sem, ellentétben a történelmileg megkérdőjelezhetetlenül Oroszországhoz tartozó, orosz többségű Krím félszigettel, Luganszkkal és Donyeckkel. Miheztartás végett.”

***

Nyitókép: MTI/EPA/Georgi Licovszki