Országbizalom

„Majdnem egy évtizednek kellett eltelnie ahhoz, hogy a Nagy Gonosz Brüsszelben észrevegyék és elhűljenek: ezek a magyarok hülyeségekre költik, ellopják azt a pénzt, amit a saját felzárkózásukra költhetnének.Nem tudom, elgondolkodtak-e mostanában … a megbízhatóságon? És most nem is annyira a sarki hentesre vagy a zöldségesre gondolok, akik akkor számítanak megbízhatónak, ha nem mérik többnek a karajt, mint amennyi. Vagy ha nem raknak rohadtat a két kiló krumpli aljára, mondván, hogy azt is el kell adni. Ha nem tesznek ilyet, megbízhatónak számítanak. Hanem az ország, amiben élünk, a kívülállók szemében vajon mennyire megbízható? Mennyire számít partnernek és szövetségesnek? Félek, hogy egyre kevésbé. És ennek jó oka van.

Mert itt van ez az Európa. Pontosabban az Európai Unió, ahová annyira, de annyira igyekeztünk 2004 előtt. Abban a reményben, hogy előbb-utóbb mi is olyan kiegyensúlyozottak és magabiztosak lehetünk, mint azok ott, az osztrák sógorok a Lajtán túl. Akikhez mindig is hasonlítottuk magunkat, elszörnyülködve a lemaradásunk mértékén. Megértem én, hogy egy választási kampány delíriumában amúgy beszámítható kormányzati figurák arról vizionálnak, hogy 2030-ra utolérjük és le is hagyjuk Ausztriát, aminek a fővárosában – állítólag – amúgy is életveszély kimenni az utcára, olyan rossz a közbiztonság, meg ugye a migráns martalócok. Hogyne, hiszen Bécset pont abban az évben választották a világ egyik legélhetőbb városának.

Majdnem egy évtizednek kellett eltelnie ahhoz, hogy a Nagy Gonosz Brüsszelben észrevegyék és elhűljenek: ezek a magyarok hülyeségekre költik, ellopják azt a pénzt, amit a saját felzárkózásukra költhetnének. Tengelytörő országutakon bukdácsolnak és közben életnagyságú kisvasútra költik a pénzt, csak azért, mert a miniszterelnöküknek gyerekkorában nem volt villanyvasútja. Európában háromszáz kilométeres sebességgel száguld a vonat, náluk meg hetvennél már kisiklik, mert annyira ócska a pálya. Futballstadionokat építenek kórházak és egyetemek helyett. Egy félanalfabéta falusi gázszerelőből tíz év alatt az ország leggazdagabb embere lesz, csak mert gyermekkori barátja vagyonát igazgatja? Hát, ha nekik így is jó?!

Szó sincs itt boszorkányüldözésről vagy politikai bosszúról, nem azért járt itt az újabb brüsszeli tényfeltáró bizottság. Nem vakok, látják, hogy mi zajlik Magyarországon. Csak éppen nem szeretik, ha a német, a dán, a francia vagy az olasz adófizetők pénzén nézik őket hülyének. Nem állítom, hogy máshol ne lennének időnként botrányok, Nicholas Sárközy francia ex-elnök a megmondhatója. Csak ott a rendszer megbízhatóan működik és legtöbbször kiveti magából a csalókat.

És nálunk???”

Nyitókép: Monika Hohlmeier Facebook-oldala