Szentatyánk, a bunkósbot?

Nyilván felesleges volt reménykedni, hogy majd pont a pápa nem kerül be a magyar politikai közélet nagy és bűzös húsdarálójába. Mégis reménykedtem egy egészen picit. Ferenc pápa Őszentségének volt a migránsválság idején pár olyan éve, amikor a bevándorláspárti baloldal emelte pajzsára, s a bevándorlásellenes jobboldal tartotta demens vén kommunistának. Most, amikor a komplett háborús fősodorral szembemegy, a trend megfordul, a fősodorban nem divatos a pápa már, s a békepártiak ölelik keblükre.

Ebből következhetne akár az a felismerés is, hogy a pápa nem politikai szövetségese senkinek, hogy

A pápa – ha épp nem tévedhetetlenségének teljes tudatában nyilatkoztat ki, márpedig ilyet ritkán tesz – egy apostoli látogatáson elmondja, mit lát ország-világ aktuális ügyei kapcsán a keresztény tanítás értelmének.

S mivel Róma püspöke a keresztény alapon politizáló laikusoknál valamelyest közelebb van a szent tűzhöz, önvizsgálatra indít az is, ha egyetért az emberrel, s az is, ha nem. Ezért érdemes őt – legalább őt, ha már senki mást nem – végighallgatni.

De nem megy. Alkalmi bunkósbot a pápa is, a macska rúgja meg, ahogy bunkósbot a Szentírás, Szent István Intelmei, meg bármi, amit valaha papírra vetett Deák, Madách, Petőfi.

„A jó pásztor nem rabló és nem tolvaj” – idézi a római pápát Mesterházy Attila. Piff, már csattan is a bunkó állítólagos fideszes oligarchák fején. „Az ember nem attól lesz nagy, hogy mások fölé emelkedik, hanem attól, hogy másokhoz leereszkedik” – küldi tovább a bunkót, bimm, s az Országház kétharmada már húzódna jobbra tőle, amikor Gyöngyösi Márton szeretetlovag a rá jellemző módon száznyolcvan fokot fordul a bottal, s másik orcájukra vág még egy pápai idézettel, dirr. „Aki keresztény, nem terjeszthet hamis híreket és gyűlöletet” – reccsenti meg a honatyai arcokat,

Eközben Hadházy Ákost a miniszterelnöki bársonyszékhez fújják szelíd nyugati szelek, s már idéz is, puff: „a 27 nemzetet tömörítő EU számára, amely a népek közötti hidakra épül, szükséges mindegyikük hozzájárulása, anélkül, hogy ez bármelyikük egyediségét csorbítaná. Olyan Európára gondolok, amely nem válik a részei túszává, és az önmagára hivatkozó populizmus áldozatává” – csattan bunkója a vétógomb fölött megremegő Orbán Viktor állkapcsán. Sakk-matt, bumm.

Közben a Washington Post, az AP meg a Reuters megírja, hogy Ferenc pápa valójában egész idő alatt csak Orbánt győzködte arról: legyen már végre mindenki máshoz hasonlóan migránsbarát. Durr. Pofáról pofára csapódik a pápa.

Senki nem tanult semmi újat, cserébe mindenki tudni véli: Ferenc pápa azért jött, hogy a magafajtákra rásüsse nagy, rojtos-bojtos kóserpecsétjét (nekem aztán nihil obstat, ficsúrok),

Hát, így élünk mi itt csendesen.

Pedig élhetnénk máshogy is, s e megszentelt három napban azért sokaknak ez is sikerült. Novák Katalin köztársasági elnök, de még Karácsony Gergely főpolgármester is úgy állt a pápához, ahogy érdemes: tanítást kérve-várva, nyitott szívvel-füllel, pártos husángokat nem lóbálva, csöndesen.

Elfogadva, hogy a pápa – a mindenkori pápa – bizony azt a zászlót fogja lengetni, amely alatt a keresztény hitnek egy-egy társadalmi konfliktusban harcolni valója van: migráció ügyében az irgalomét, politika ügyében a tisztességét, háború ügyében a békéét.

A pápa egyszerre mondja: ne kegyetlenkedj, ne lopj, ellenben keresd a békét. Egyenként bunkósbot ez, együtt meg felemelő tanítás, a keresztény hit néhány alap tétele kétezer éve, amihez igazodni lehet. Lelke válogatja, ki fogyasztja. De bizony jó lenne, ha legalább Krisztus földi helytartójától képesek lennénk egyben felfogni egy szöveget. Szentatyánk nem bunkósbot. Szentatyánk Szentatyánk.

Nyitókép: MTI/Kovács Tamás