Egyszerűen semmi köze egyes ellenzéki szereplők vágyának, hogy belekerüljenek az újságba, ahhoz, hogy többet keressenek a pedagógusok. A tegnapi demonstrációnak mi köze volt a pedagógusokhoz? Milyen, az öncélon túlmutató üzenete volt? Milyen öncélon túlmutató üzenete volt egy végzős gimnazista lány fiatal korából adódó önreflexió hiányát felhasználni arra, hogy menő forradalmárnak tűnjünk?
Tudom, most egyesek mit fognak mondani. Tudom. »Ők legalább csinálnak valamit« – hangzik majd el. Meg fogjuk kapni, hogy mi vagyunk őfelsége ellenzéke, miközben persze a valóságban őfelsége semmi mást nem szeretne jobban, minthogy mindent pontosan ugyanúgy csináljon az ellenzék, mint eddig, mert akkor biztos a győzelem. Ácsoljunk újra színpadot, ne engedjünk fel senkit, adjuk egymásnak a mikrofont, mondjuk el ugyanazt az egy mondatot különböző jelzőkkel ötvenszer.
Viszont én biztos vagyok abban, hogy az ellenzéki választók többsége kicsit kevesebb hisztit, forradalmárcosplayt, magamutogatást vár el tőlünk.
A mi feladatunk az lenne, hogy bebizonyítsuk a többségnek, hogy a pedagógusok bérére megvan a pénz. De így nem fog menni. Ez egy paródia. Vegyük tudomásul, kedves ellenzéki kollégák, magunknak már nem árthatunk ezzel, az ügynek még igen.”
***