Ilyen egy átlagos, pénteki fajú nap Magyarországon – Belpest népe megint nácit fogott. A barna eső most nem várt helyről, a halvérű politikai kommunikáció doyenjének szájából potyog hazánk fasizmuspalántákkal tarka földjére: a bűnös nem más, mint az Európai Bizottság Erasmus-program körüli hadgyakorlatát „faji alapú bosszúnak” tituláló Gulyás Gergely kancelláriaminiszter,
a tettenérést eszközlő denacifikátor Ungváry Krisztián sztártörténész,
az ítélet pedig az, hogy „Gulyás Gergőnek sikerült alapvetően náci terminológiákkal kifejeznie azt, amit gondolt”.
Sikoljunk át megengedően azon a stiláris fajú dilemmán, hogy „Gulyás Gergő”-e Ungváry Krisztiánnak a Miniszterelnökséget vezető miniszter. A nácizó nexust tekintve feltehetőleg nem, vagy ha privátim mégis per Gergő és per Krisz volnának, nyilvánosan az ilyesmi akkor sem európai dolog. De ez mindegy is, koncentráljunk inkább a hazánkat menetrend szerint e pénteken is elöntő barna esőre.
Úgy tűnik, megint le kell szögezni a nyilvánvalót: Gulyás Gergely nem náci. A „terminológiái” sem nácik. És nem náci a „faj” szó sem egészen addig, amíg valamiféle gusztustalan politikai cselekvési tervvel és/vagy negatív értékítélettel nem párosul – ez a faj ilyen, tehát ezt kell vele csinálni. Ez náci. Erre érdemes használni a nácizást, fasisztázást, goebbelsizést, meg az összes olyan platitűdöt, amit a körúton belül minden sarkon nekidobnak az első szembejövő jobboldali fajúnak.