„Aki harcba száll a gonosszal, azt a gonosz megpróbálja a maga képére formálni. Hiszen, ha ez sikerül, akkor már nem lesz ellenfele többé. Talán ez az egyik legnagyobb kihívás minden ilyen küzdelemben. Nem az a legnehezebb, hogy aki szembeszáll a gyűlölettel és a gyűlöletkeltéssel, az maga is céltáblává válik, hiszen belőle is ellenségképet gyárt az ócska és velőjéig erkölcstelen propagandagépezet. Nem is az, hogy sokszor még azok is neki támadnak, akiknek jogaiért igyekszik kiállni nap mint nap. S az sem, hogy gyakran a perverz bántalmazók is kiszemelik maguknak, hiszen, ha valaki igazán izgalmas préda, akkor ő az.
A legnehezebb ebben a háborúban valójában az, hogy ne engedje, hogy a gonosz átrajzolja az arcvonásait, hatással legyen az érzésvilágára és a lényére. Mert a gonosz csapdájának ereje éppen abban rejlik, hogy az állandóan ömlő mocsok idővel hatással lesz a lélekre. Előhívhatja, sőt radikalizálhatja a benne levő sötétséget. Hiszen nincsen olyan ember, aki pusztán fehér vagy fekete. Mindenkiben ott lakozik a sötétség egy darabja. Még a legtisztábbakban is. S ezzel szemben csak egyetlen fegyvere lehet az embernek: az, ha megismerte és meg is békélt a saját sötétségével. Legyen az bármi is!