„Az, hogy több nyugati tankot küldenek Ukrajnának, nem jelenti azt, hogy egyes politikusok időnként veszélyesen közel kerülnének ahhoz, hogy azt sugallják, a háborúnak már majdnem vége – csak spórolnak a harcon. Az ukrajnai háború még hónapokig, ha nem évekig fog tartani, és a legutóbbi döntések inkább egy stratégiai kitérőnek számítanak, mint egy teljes és maradéktalanul végrehajtott fordulatnak. Ugyanakkor ez kétségtelenük egy nagy pillanat, mégpedig három fő okból is.
Az első ok az, hogy a harckocsik olyan katonai előnyt jelentenek Ukrajnának, amely – Ed Arnold, a Royal United Services Institute munkatársa szerint – átalakító erőt jelenthet. A három nyugati harckocsitípus, amelyet most Ukrajnának szánnak – az amerikai M1 Abrams, a német Leopard 2 és a brit Challenger 2 – mind jelentősen erősebbek, mint a szovjet T-72-esek, amelyekből az ukrán és az orosz haderő zömét alkotják. Ugyanez vonatkozik a francia Leclerc harckocsikra is, amelyek rövidesen ugyancsak megérkezhetnek a frontra.
Ezek a nyugati harckocsik nagyobb mozgékonysággal, halálosabb tűzerővel és erősebb páncélzattal rendelkeznek, mint azok a járművek, amiket az oroszok használnak. Ugyanakkor nehezebbek is, ami a könnyebb orosz harckocsiknak előnyt biztosít a mocsaras talajon, amelyből Ukrajnában jócskán akad, főleg az olvadás után. Ennek ellenére a modern nyugati harckocsik vezérlő- és navigációs rendszerei olyan képességet biztosítanak a tüzérség és a gyalogság együttes manőverei részére, beleértve az éjszakai bevetéseket is, amellyel az oroszok nem tudják felvenni a versenyt.”
Nyitókép: Brendan SMIALOWSKI / AFP
***