Igazából tudtam, hogy váltanom kellene országot
Ehelyett ott rohadtam szinte minden magyar tévécsatornánál.
Miért hisszük azt végtelen jóságunkban és türelmünkben, hogy ezeket nekünk mindenképpen el kell tűrnünk?
„»Gargantuai zabálás« 80 euróért. Vagyis nagyjából 32 ezer forintért. Ezen a 32 ezer forinton rugózik lassan egy hete minden gazember.
32 000 forint. Ennyit naponta »gargantuai zabálásban« emészt el több millió magyar átlagember, idehaza és külföldön egyaránt.
De jó, ha tudjuk: az intézményrendszer sötét figurái szerint a magyar miniszterelnök ugorjon be egy hambizóba sajtbureszért, ahol majd a galandjelmezben kalandozó 444-es Németh Dániel lefényképezi, és a jelmez nélküli G. majd megírja, vajon miből »gargantuai zabál« a magyar miniszterelnök 4 eurós hamburgert.
Nekünk viszont egy kérdés marad, ám ez annál sürgetőbb: miért gondoljuk, hogy mindez természetes velejárója a normális világnak? Miért törődünk bele, hogy a társadalomátalakítók pöceszagú „forradalma” elengedhetetlen része az életünknek? Miért hisszük azt végtelen jóságunkban és türelmünkben, hogy ezeket nekünk mindenképpen el kell tűrnünk?
Válasz?
…”
Nyitókép: Mandiner/Földházi Árpád