„David Letterman amerikai tévés sztár megcsinálta minden idők leglelkesebb imázsanyagát, melynek sztárja Zelenszkij, Ukrajna hőse. David Letterman, az ismert és köztiszteletben álló tévés talkshow-sztár Kijevbe utazott, hogy a Netflix részére forgatott sorozatának vendégeként Volodimir Zelenszkij ukrán elnökkel üljön le beszélgetni. Bár a néző sejthette, hogy mind a vendég, mind a téma különleges tálalást igényel, arra talán nem sokan voltak felkészülve, milyen tömény háborúpárti, elvtelen propagandaanyagot készíttetett és tűzött műsorra a streamingszolgáltató.
Bár az orosz agresszió által már lassan egy éve sújtott Ukrajna és népe az egész világ szimpátiáját és támogatását élvezi, annak mértékéről és módjáról megoszlanak a vélemények. Ha elfogadjuk alapvetésként azt az állítást, hogy a háború lángjait mielőbb el kéne oltani, kijelenthető, hogy ez az epizód nemhogy olaj, hanem egyenesen kerozin a tűzre. A szűk háromnegyed órás tartalomban Letterman megszólaltat rokonszenves, helyes járókelőt, Zelenszkij-rajongó stand-up-előadót, az állami vasúttársaság man bun frizurát hordó vezérét és úgy általában minden alkalmat megragad arra, hogy illusztrálja a legfontosabb üzeneteket:
- Ukrajna hősiességének minden forrása a komikusból lett elnök.
- A háború árnyékában ez a különleges nép egységesen a humor erejével emelkedik felül a mindennapi szörnyűségeken.
- A megoldás kizárólag az, ha Ukrajna mindent visszaszerez, amit az oroszok elvettek, nincs alku. Kerül, amibe kerül.
- Putyin és népe részben gonosz, részben bolond.
- Zelenszkij nem pusztán országáért, de az egész nyugati világért, valamint a demokrácia eszményéért is küzd.
- Alapvető, önérdekhez fűződő elvárás az amerikai nép és politikusok felé, hogy a háború elhúzódását további pénzekkel és egyéb erőforrásokkal támogassák.”
A beszélgetést egy kijevi metróalagútban rögzítették (mely a biztonságon kívül hangulatfestő díszletnek sem utolsó), Zelenszkij pedig I'm an Ukrainian feliratú, kapucnis pulcsiban, borostásan és láthatóan erőltetett vidámsággal, alig leplezett feszültséggel tett eleget eredeti szakmája során begyakorolt kötelességének: eljátszani azt a szerepet, amely megítélése szerint most a legelőnyösebb céljainak. Nem kérdés, hogy a program elsősorban amerikai belpiacos fogyasztásra készült, a tömegeknek éppen úgy, mint a véleményformálóknak és döntéshozóknak.”
Nyitókép: Ukrán elnöki hivatal sajtóosztálya / AFP