Letterman az ámulat rabigájában – a Netflix Zelenszkij-interjújáról

Hétfőn jelent meg a Netflixen David Letterman amerikai talkshow-veterán közel háromnegyed órás interjúja Ukrajna elnökével, Volodimir Zelenszkijjel. Letterman elutazott Kijevbe, hogy elkészíthesse ezt a beszélgetést Zelenszkijjel, ami – talán nem túlzok, ha ezt írom – egyből a Hős Volodimir-mondakör klasszikusává vált.

Az interjú kapcsán gyakorlatilag minden tökéletes: a két egykori humorista egy lezárt kijevi metróállomáson találkozik egy szűk közönség előtt, ahol csak szükségvilágítás van, a beszélgetés menetét pedig nem csak az elhaladó metrószerelvények zaja töri meg, hanem néha a légvédelmi szirénák valahogyan lehallatszó sikítása is.

Az viszont meghökkentő, hogy a párosból még úgy is Volodimir Zelenszkij tűnik hajlamosabbnak a(z ön-) reflexióra, hogy kettejük közül ő az, aki tíz hónapja minden egyes nap testközelből éli át a háborút. Az ukrán elnök éppen ugyanolyan határozottnak tűnik az egész beszélgetés során, mint amit az elmúlt hónapokban megszokhattunk tőle, Letterman pedig láthatóan le van nyűgözve – nem is nagyon próbál kitörni az ámulat rabigájából, hogy esetleg érdemi kérdésekkel zavarja meg Zelenszkijt.

Valóban: David Lettermannel a kitekintésekkel tarkított interjúfilm közben is szembejön néhányszor „az ukrán valóság”, de a gyakorlott amerikai tévés ilyenkor elképesztő ügyességgel néz mindig másfelé.

Letterman futni hagyja Zelenszkijt, amikor az a kérdés merül fel, mégis hogyan lehetett egy humorista-sorozatszínészből elnök egy országban (a mellékelt példa szerint úgy, hogy az ember maga is B-ligás oligarcha), nem érdeklődik a Kijevben kiállított háborús roncsokon látható wolfsangelek jelentése után, s úgy tűnik, az sem zavarja különösebben, hogy abban az underground stand up-klubban, ahol ő is fellép, minden kabaréest „szláváukráínyezéssel” kezdődik, mint egy jobb banderista pogrom a negyvenes években.

Bár az a készítők javára írható, hogy

Meglehet persze, hogy ez zavart okozott volna az ukrán vezetéssel kapcsolatban kialakult uralkodó narratívában, ez pedig aligha lehetett cél. Kár – az ilyen, teljesen kritikátlan PR-anyagokat még a honi kormánymédiában is meg szokás mosolyogni.

Azt azonban nem állíthatom, hogy a beszélgetés önmagában céltalan lett volna. Lenyűgöző az a szervilizmus, amivel Letterman maga mondja ki a Hős Volodimir-mondakör tételmondatát, ami szerint Ukrajna nem csak saját magáért, hanem az egész nyugati világért és a demokráciáért harcol. A sztori jelenlegi állása szerint – derül ki az interjúból – Zelenszkij most már az amerikai állampolgárokat is védi. S ennek kapcsán mondja az ukrán elnök: „Ezt az amerikai társadalomnak is tudnia kell, hogy nehogy letérjenek az Ukrajnát segítő ösvényről.”

Néhány hónapja még elég volt ehhez az ukrán first lady látogatása a tengerentúlon, most már Zelenszkijnek, az év emberének, a demokrácia és szabadság, valamint A Világegyetem Oroszországtól Nyugatra Eső Része védelmezőjének személyesen kellett a kezébe vennie a dolgokat.

Hogy David Letterman eközben egyszer sem kérdez vissza, rá nézve szégyenteljes, nézőként pedig egészen kellemetlen élmény. De a klasszikusok éppen így születnek. Legalább is a Hős Volodimir-mondakörben.

Fotó: Netflix