Kivéve a gyevi bírót – a globális kettős mércékről

Van az a kedves mese Mátyás királyról, az igazságosról. Hogy álruhában a nép közé vegyül Algyőn – vagy ahogyan nevezték, Gyeven –, s mindig csak azt hallja, ha valami rossz csúszna ki egy-egy derék gyevi ember száján, avagy szóba kerülne valamiféle kötelezettség, amaz igyekszik gyorsan hozzátenni: kivéve a gyevi bírót. Mert hogy ez, mármint a kivételezés a bíróval afféle törvény arra. Mátyás természetesen nem hagyja annyiban, főleg, miután álruhában – mivel megtagadja e varázsszó kimondását – még tömlöcbe is vetteti a bíró: hamar kiszabadul és elrendeli, hogy a gyevieket tejbe-vajba fürösszék, mindenféle kedvezményekben részesítsék – kivéve persze a gyevi bírót. Innen tudhatja minden gyerek azt is, hogy vannak kivételek, de kivételnek lenni nem mindig jó.

Akinek nem mesélték Mátyás király meséit, felnőtt fejjel még mindig tanulmányozhatta a gyevibírói rendszer működését a mindennapokban.

Például: Európában minden kisebbség joga szent és sérthetetlen, monitorozandó, vizsgálandó és hiánya esetén szankcionálni kell az érintett országot –

Vagy: az aktuális kormányt kizárólag választásokon lehet leváltani; ha az ember vereséget szenved, akkor kullogjon szépen haza, és tűrjön a következő négy évig, örülve, hogy nem lőnek közé, pedig megérdemelné (lásd: Tóta W.) – kivéve, ha ezt a kormányt a jobboldal alakítja, akkor bizony nincs más eszköz a megbuktatására, mint az utcára menni (lásd: ismét Tóta W.).

Ilyen, kérem, ez: a gyevibíróság sosem rendel el szünetet, nem vonul vissza döntéshozatalra, nem fogad el fellebbezést sem.

Vagy egy viszonylag friss példa: minden nemzetközi incidens, különösen az orosz-ukrán háború viszonylatában, s elsősorban civil infrastruktúrák ellen azonnal kivizsgálandó – kivéve az Északi Áramlat elleni merényletet, azt inkább ne erőltessük.

Ez is igen aktuális: egy közösségimédia-óriásvállalat magáncég, azt csinál, amit akar, azt a véleményt tiltja le, amelyiket akarja, „ha nem tetszik neked, csinálj másikat” –

és van képe visszaállítani a szólásszabadságot.

S van még itt a tarsolylemezes tarsolyban egypár friss. Például a turulmadár, amiről köztudott, hogy náci szimbólum – kivéve, ha Gréczy Zsolt szerint Gyurcsány Ferenc „intézte el”, hogy visszahelyezzék Munkácson eredeti talpazatára, mert a turul akkor hirtelen megjavul, jómadár lesz. Ez egyébként külön kellemetlen, mert a jó öreg Heider-féle modell szerint Ferencünk vagy a szavazóival, vagy a nemzeti minimummal kokettálhat, a kettővel egyszerre semmiképp. No de pontosan ellentétes helyzetben van a sófár, az ősi zsidó kosszarv-tülök, amit rós hásáná reggelén szokás megfújni, s amely természetesen minden gyanún felül áll –

Vagy – ez az egyik legjobb – „fegyverrel szerzett területeket nem ismerünk el”, ezt legújabban Ursula von Der Leyen asszony mondta – nem kellene nagyon megerőltetnünk magunkat, ha kivételek után kutakodnánk. Ugyanez, mármint, hogy nem ismerik el az eredményét, elhangzott az illegitim kelet-ukrajnai népszavazások kapcsán az Oroszországhoz való csatlakozásról – mindazonáltal a román 1918. december 1-jei „nagygyűlés”, ahol kizárólag megbízható román küldöttek döntöttek Erdély Romániához csatlakozásáról, megint más tészta, maga az európaiság, vagyis: kivétel.

A gyevibíróskodás alapját képező logika természetesen korántsem csak a politikai baloldalt jellemzi, szépen ki van porciózva, hogy mindkettőre jusson bőven. A központi elem a „barát-ellenség”-drukkerfixáltság és a hamis analógiák tárháza, amely sablonokkal segíti a gondolkodást. Így lehet, hogy Giorga Meloni győzelmével nyilvánvaló módon nem más, mint Orbán Viktor diadalmaskodott, s ennek megfelelően csakis az lehet a megfejtés, hogy a) Európa felébredt végre, és beköszönt a jobboldali-konzervatív fordulat, avagy b) fasisztaveszély van, marcia su Roma, Orbán és a populista haverjai elhozzák a világvégét, előbb könyveket égetnek, aztán Heinekent. Ugyanakkor

vagyis a fenti felosztásnak megfelelően a) a dél-amerikai állam venezuelai mélységekbe zuhan, államcsőd jön és pusztulás, avagy b) már a brazilok sem tűrték a populista-fasiszta zsarnokságot, és jön a baloldali kánaán a makulátlan múltú Lula.

Rejtély, hogy miért van ilyen zsíros táptalaja ennek a leegyszerűsített világlátásnak. Talán az emberi természetből fakad, hogy szeretjük a jó és a rossz harcának látni, mint egy mesében, és ha valami nem fér bele a képbe, azt elegánsan kiemelni a logika kötelmei közül.

Kivéve persze a gyevi bírót.

Nyitókép: Mátyás király meséi, videórészlet