Gyűlnek a viharfelhők Ukrajna felett – leváltottak egy fontos feladatot ellátó tábornokot
Az orosz erők további előrenyomulása az elmúlt hónapok legnagyobb kudarca lenne a háború sújtotta ország számára.
Néhány éve még nem illett bolygatni, hogy mi is történt a Szovjetunióban.
„A német parlament a holodomor népirtásként való elismerésére készül. Végre! Hosszú utat tettünk meg idáig, de végre a kommunizmus bűnei is terítékre kerültek. Igaz, ehhez az kellett, hogy az orosz–ukrán háború ledöntsön néhány tabut, úgy tűnik azonban, hogy a nyugati vezetők még becsületes döntésekre is hajlandóak, ha aljas szándékaik úgy kívánják.
Az Ukrajnában zajló háború nyomán fellángolt oroszgyűlölet mára olyan szintre jutott, hogy még a Szovjetunió működése alatt megkínzott vagy kegyetlenül kivégzett tízmilliókról is beszélni lehet. Mármint egy részükről, most éppen az ukránok kaptak zöld utat.
Most az érdek úgy kívánja, hogy a holodomor néven ismert mesterséges kiéheztetést népirtásként ismerik el.
Néhány éve még nem illett bolygatni az ügyet. Régen volt, nem is biztos, hogy annyian és úgy haltak meg, és egyébként sincs bizonyíték arra, hogy Sztálinék szándékosan ítéltek éhhalálra 7 millió ukránt.
Pedig pontosan ez történt. Az erőszakos kollektivizálás hevében a kommunizmussal megbarátkozni nem akaró, görögkatolikus identitásukról lemondani nem szándékozó ukránokat akarta megtizedelni a szovjet vezetés. A terménybeszolgáltatással, a mezőgazdaság erőszakos és ostoba átalakításával milliókat gyilkoltak meg Ukrajna-szerte.
Eddig azonban nettó nácizmus volt a kommunizmus bűneit taglalni. Ahogy a katyini mészárlást sem nagyon emlegette senki, nem volt európai magatartás a kommunizmus 100 millió áldozatának a kérdését taglalni.
Pedig tény, hogy már Lenin – akinek nem mellesleg köztéri szobra van Németországban – uralma alatt százezreket gyilkoltak meg különféle okokból. A Szovjetunió fennállása alatt több millióan haltak mártírhalált Jézus Krisztus nevéért. Csupán azért ölték meg őket – gyakran válogatott kínzások közepette –, mert nem voltak hajlandóak megtagadni keresztyénségüket.”
Nyitókép: Mandiner Archív