Orbán Viktor megígérte, hogy amíg rendelettel zárva tart, kifizeti a ki nem rúgott alkalmazottaink bérének az 50%-át (hagyjuk is, hogy még ez is mennyire példátlanul alacsony állami segítség lett volna Európában).
Majd nemes egyszerűséggel nem fizette. A megtartott alkalmazottaink után a NAV minden hónapban pontosan követelte a járulékot, ha nem tudtuk utalni (mert miből tudtuk volna), tett egy inkasszót a számlára, oszt jónapot. Fél év után, amikor utcai tüntetéseket lengettünk be, fizetett először. Sőt, mivel tényleg megijedt, egy kedvezményes hitelt is megígért.
Aztán jött a következő hullám, következő pánik, és a kérdés lekerült a napirendről. A vendéglátósok sem lettek volna hajlandók emberéletek árán tüntetni. Az ígéret pedig eddig tartott: a kedvezményes hitelt olyan feltételekkel helyezték ki, hogy végül senki, akit ismerek (és ismerem a magyar vendéglátás fontosabb alakjait), nem tudta felvenni. Az EU a pénzt egyébként nem hitelezésre adta, hanem támogatásra, de ellopták az utolsó fillérig, és végül sem támogatás, sem hitel nem lett.