Pedig jobb volna, ha Gaddis nyomán nem tartanánk örökkévalónak a jelenidőt, s ha jó szívvel el tudnánk vetni Fukuyama épületes marhaságát, hogy mostantól az idők végezetéig mindig liberális demokráciában élünk majd. Jelenleg ugyanis azt sem tudjuk, háború közeleg-e felénk vagy pusztán átmeneti válságot élünk át.
Az új hidegháború eseménytörténete tulajdonképpen világos. Az amerikai demokraták egyrészt megakadályozzák Európa és Oroszország gazdasági közeledését, másrészt befolyást és hatalmat szereznek különféle ütközőállamokban. Moszkva érzékeli a veszélyt, azt, hogy a NATO a határaihoz közelít, ezért hagyományainak megfelelően »honvédő háborút« indít, ezúttal Ukrajnában.
Egyidejűleg máig élő posztszovjet módszerekkel igyekszik birtokba venni mindazt, amit három évtizede végleg elveszített. Washington tehát új világrendet épít, Moszkva pedig restaurálná a Szovjetunió egy részét. ”