Új hidegháború

„A hidegháborúról persze sok és fontos könyvet írtak, de a legtalálóbb gondolatokat nem mindig tesszük közkinccsé. Hadd ajánljam tehát John Lewis Gaddis történész figyelmeztetését néhány évtizeddel ezelőttről: mindannyian provinciálisak vagyunk, ezért a hidegháború elemzőinek meg kell őrizniük azt a képességüket, hogy meg tudjanak lepődni.

Való igaz, a rohamos léptekkel kibontakozó új hidegháborúban a legtöbben az orrunkig sem látunk. Hiszen a mostani válság korántsem az energiahiányról szól, sokkal inkább háborúról és békéről. Arról, hogy lesz-e még emberi jövőnk, békés vagy felfordult világot ­hagyunk-e utódainkra.

Gaddisnak természetesen igaza van, valóban provinciálisan tekintünk a saját sorsunkra. A különféle propagandatermékek keleten és nyugaton elfedik a valóságot, sokaknak úgy tűnik, pusztán energiaválságot élünk át. 

Pedig jobb volna, ha Gaddis nyomán nem tartanánk örökkévalónak a jelenidőt, s ha jó szívvel el tudnánk vetni Fukuyama épületes marhaságát, hogy mostantól az idők végezetéig mindig liberális demokráciában élünk majd. Jelenleg ugyanis azt sem tudjuk, háború közeleg-e felénk vagy pusztán átmeneti válságot élünk át.

Az új hidegháború eseménytörténete tulajdonképpen világos. Az amerikai demokraták egyrészt megakadályozzák Európa és Oroszország gazdasági közeledését, másrészt befolyást és hatalmat szereznek különféle ütközőállamokban. Moszkva érzékeli a veszélyt, azt, hogy a NATO a határaihoz közelít, ezért hagyományainak megfelelően »honvédő háborút« indít, ezúttal Ukrajnában.

Egyidejűleg máig élő posztszovjet módszerekkel igyekszik birtokba venni mindazt, amit három évtizede végleg elveszített. Washington tehát új világrendet épít, Moszkva pedig restaurálná a Szovjetunió egy részét. ”

Nyitókép: Facebook