Anarchy In The UK!

Liz Truss be fog vonulni a történelemkönyvekbe. Na nem államférfiúi, izé, -asszonyi teljesítményével. Hanem annak teljes hiányával.

Meg azzal, hogy pont az ő rövidre szabott kormányfősége idején, rögtön a megválasztása után két nappal halt meg II. Erzsébet, a kiszámíthatóság és a nyugalom szobra, a politikai stabilitás és a brit államiság oszlopa.

Stabilitás és kiszámíthatóság – nos, ezek azok a fogalmak, amik jelenleg a brit pártpolitikát, a kormányzó Konzervatív Pártot és Truss 44 napig tartó kormányzását nem fenyegették.

Ilyen erővel

ennyit – a semmit – ők is produkálni tudták volna a sokat látott londoni rezidencián. Még a brit bulvárlap kiállított salátája is tovább bírta, mint Truss.

De hagyjuk is az ironizálást, elvégre vérkomoly dologról, egy atomhatalom vezetéséről van szó, háború idején.

Liz Truss ugyan emlegette az atombombát meg a gomb megnyomását, de kormányfői karrierjének kezdete és vége a gazdaság lett.

It's the economy, stupid, ugye.

Tudjuk, tudjuk, a sok száz éves, patinás brit demokrácia... de olyat balkáni vagy fekete-afrikai országokban sem produkálnak gyakran, hogy egy frissiben megválasztott vezető a megválasztása előtt ígért gazdaságpolitikai programjába belekezd, majd az rögtön összeomlást hoz, és erre behoz egy új minisztert, aki beosztottjaként egy tollvonással, a józan ész nevében és a piacok megnyugtatása érdekében visszaszívja az egész programot, amire a főnöke miniszterelnöksége épülne.

Liz Truss-szal és a kormányba behozott Jeremy Hunttal viszont ez történt.

Valóban nem volt más hátra Truss számára, mint a lemondás. Negyvennégy nap után.

Nagy-Britannia politikai élete válságban van.

A 12 éve hatalmon lévő, gyakorlatilag a Fidesszel egy időben kormányozni kezdő Konzervatív Párt válságban van.

A brit konzervatív, jobboldali politizálás maga is válságban van.

A toryk a kulturális harcot szinte totálisan elveszítették: 12 év a politikai hatalomban, miközben

És mostanra ugyanúgy elveszítették a gazdasági kompetencia imázsát is: Camerontól Mayen és Johnsonon át Liz Trussig hol nagyszabású kiadáscsökkentéssel, hol nagyívű kormányzati programokkal házaltak, hol a piacok kegyeit keresték kapitalista-neoliberális politikákkal, hol a tömegek támogatását az aktív és beavatkozó állami programok meghirdetésével.

A brit politikai válságjelenségek és a toryk útvesztős bolyongásai most értek össze és temették maguk alá a párt és az ország legújabb vezetését – alig pár héttel az előző vezetés összeomlása óta. Most vagy találnak egy új és alkalmas konzervatív politikust a romhalmaz eltakarítására, vagy jöhet egy új választás, amit toronymagasan, akár harminc százalékpontos különbséggel nyerhetne majd meg a Munkáspárt. Szép kilátások!

És mindezt akkor, amikor Európa keleti felén háború dúl, a Nyugat és a Kelet erői a hidegháború óta nem látott mértékben feszülnek össze, miközben Európa és benne Nagy-Britannia stabil, kiszámítható energiaellátása is az összeomlás szélén táncol.

mondja az angol a churchilli, világháborús idők óta. Most is erre van szükségük. És nem csak a briteknek, hanem mindenki másnak is a feltúrt hangyabolyhoz hasonlítani kezdő öreg kontinensen.

Liz Trussnak élete legnagyobb és egyben legkudarcosabb kalandjának türelmes feldolgozását kívánjuk.

Nagy-Britanniának pedig egy új, kompetens, képességes konzervatív vezetőt, egy biztos kezű kapitányt, aki a mostani viharos vizeken is irányítani tudja a szigetország egyre elszabadultabb hajóját.

Végül pedig hallgassuk meg az Anarcy In The UK-t a Sex Pistolstól, mert már miért is ne.

Nyitófotó: Liz Truss a Downing Street 10 előtt, lemondása bejelentésekor (Daniel LEAL / AFP)