Pontokba szedett, ám rendkívül zavaros deklarációt tett közzé Gyurcsány Ferenc. A már megszokott közléskényszer mellett a motivációt feltehetően a jobbikos Ander Balázs siráma jelentette, aki sérelmezte, hogy a DK polipként telepedik rá a tanártüntetésekre.
Gyurcsány dagályosra sikerült válasza koherenciájában és meghökkentő megfogalmazásmódjában hasonló Márki-Zay Péter kampányidőszakban köpült vizionárius gondolatfolyamaihoz, amiket az önhittség és a messiástudat hatott át. Az exkormányfő ugyanakkor némi reálpolitikusi reflexszel az önérzetességen túl a politikai vetélytársaknak és a „civileknek” is üzent. Okfejtésének lényege, hogy a DK-nak igenis bérelt helye van a tüntetéseken.
El kell ismerni, mesteri az érvelés szemérmetlensége:
populizmusnak bélyegezi a DK távoltartására tett javaslatot úgy, hogy közben maga is a legvérmesebb populizmussal él. Az oktatás közügy voltából vezeti le a civil demonstrációkon pártként való megjelenés szükségességét. Bónusz, hogy erősen ízetlen módon még a vészkorszak szimbolikáját is beemeli az érvelésbe: „Gondolom, szigorúbb szabályok kellenek -szerintük. Párttagok tüntetésre csak megkülönböztető csillaggal mehessenek.”
Alapvetően szóra sem lenne érdemes az újabb gyurcsányiáda, ha nem jelezne érzékelhető belpolitikai mozgásokat. Egyfelől a DK-s szavazóbázis szokásos fanatizálásán, a harckészültség szinten tartásán túl a baloldalnak is beszél a bukott miniszterelnök. Eszerint a Demokratikus Koalíció turbinái teljes fordulatszámon pörögnek, egészen addig, amíg be nem keblezik a teljes összefogást. Az önkormányzati térhódítás folytatódik, és
a DK-expresszen nincs megállás az ellenzéki főhatalomig.
E küzdelemben már csak a Momentum az egyetlen valamirevaló rivális, hiszen a Jobbik bomlásfolyamata előrehaladott stádiumban tart, az MSZP-re némi blaszfémiával Ujhelyi adta fel az utolsó kenetet. Az LMP és a Párbeszéd statisztikai hibahatáron belül léteznek, Márki-Zay mozgalma pedig az amerikai milliárdokkal hiteltelenítette magát. Új erő egyelőre nincs a horizonton, Jakab Péter lappang.
Másfelől a gyurcsányi kinyilatkoztatás fenyegető árnyat von a pedagógusszerveződések fölé is. A tanárok egyébként jogos, régóta halogatott és most már elodázhatatlan bérrendezését legjobban épp a gyurcsányi segítő ̶j̶o̶b̶b̶ bal tudja ellenszenvessé tenni a köz szemében. Hiába nyilvánvaló, hogy pártfüggetlenül kulcsfontosságú problémakör az oktatás, és az ágazat alulfinanszírozottsága mára kritikus szintet ért el,
ha az ügy összegyurcsányozódik, akkor sokkal nehezebb a társadalmi támogatás és tisztánlátás.
És ez nagyobb veszély is, mint noÁr borzalmas ripacskodása. Pedig ahogy az egészségügyet, úgy az iskolaügyet is ideje méltó módon kezelni.
Visszakanyarodva a gyurcsányi bejegyzéshez. Annak utolsó pontja nem csupán kissé dadaistának hat, hanem rettentően kínos lenézést tükröz a kétkezi dolgozók irányába: „Túl a reggeli munkakezdésen. Lassan összeállt a brigád. Ki-ki teszi a dolgát. Felbuzdulva a reggeli feles (na jó, kettő feles) bátorságától, az egyik fiatal kőműves odafüttyent a szemközti járdán iparkodó csinos nőnek. De ez csak a látszat. Nem a nőnek füttyentett. Tudja, semmi esélye nem lenne. A malterhordó sihedernek akarja mutatni, hogy ő mekkora csávó. Egyébként 172 centiméter, de a fogával tudja lepattintani a borsodi világos kupakját. És akkor köp. Messzire. Messzebbre, mint ti. És talán örökre itt maradnak velünk.”
Érdekes az itt is megjelenő magasságfixáció is, de még érdekesebb talán az összüzenet: Gyurcsányék nem tágítanak. És amíg ez így lesz, addig távoli illúzió az ellenzéki megújulás.