Nincs fék a DK-expresszen

Pontokba szedett, ám rendkívül zavaros deklarációt tett közzé Gyurcsány Ferenc. A már megszokott közléskényszer mellett a motivációt feltehetően a jobbikos Ander Balázs siráma jelentette, aki sérelmezte, hogy a DK polipként telepedik rá a tanártüntetésekre.

Gyurcsány dagályosra sikerült válasza koherenciájában és meghökkentő megfogalmazásmódjában hasonló Márki-Zay Péter kampányidőszakban köpült vizionárius gondolatfolyamaihoz, amiket az önhittség és a messiástudat hatott át. Az exkormányfő ugyanakkor némi reálpolitikusi reflexszel az önérzetességen túl a politikai vetélytársaknak és a „civileknek” is üzent. Okfejtésének lényege, hogy a DK-nak igenis bérelt helye van a tüntetéseken.

populizmusnak bélyegezi a DK távoltartására tett javaslatot úgy, hogy közben maga is a legvérmesebb populizmussal él. Az oktatás közügy voltából vezeti le a civil demonstrációkon pártként való megjelenés szükségességét. Bónusz, hogy erősen ízetlen módon még a vészkorszak szimbolikáját is beemeli az érvelésbe: „Gondolom, szigorúbb szabályok kellenek -szerintük. Párttagok tüntetésre csak megkülönböztető csillaggal mehessenek.”

Alapvetően szóra sem lenne érdemes az újabb gyurcsányiáda, ha nem jelezne érzékelhető belpolitikai mozgásokat. Egyfelől a DK-s szavazóbázis szokásos fanatizálásán, a harckészültség szinten tartásán túl a baloldalnak is beszél a bukott miniszterelnök. Eszerint a Demokratikus Koalíció turbinái teljes fordulatszámon pörögnek, egészen addig, amíg be nem keblezik a teljes összefogást. Az önkormányzati térhódítás folytatódik, és

E küzdelemben már csak a Momentum az egyetlen valamirevaló rivális, hiszen a Jobbik bomlásfolyamata előrehaladott stádiumban tart, az MSZP-re némi blaszfémiával Ujhelyi adta fel az utolsó kenetet. Az LMP és a Párbeszéd statisztikai hibahatáron belül léteznek, Márki-Zay mozgalma pedig az amerikai milliárdokkal hiteltelenítette magát. Új erő egyelőre nincs a horizonton, Jakab Péter lappang. 

Másfelől a gyurcsányi kinyilatkoztatás fenyegető árnyat von a pedagógusszerveződések fölé is. A tanárok egyébként jogos, régóta halogatott és most már elodázhatatlan bérrendezését legjobban épp a gyurcsányi segítő  ̶j̶o̶b̶b̶  bal tudja ellenszenvessé tenni a köz szemében. Hiába nyilvánvaló, hogy pártfüggetlenül kulcsfontosságú problémakör az oktatás, és az ágazat alulfinanszírozottsága mára kritikus szintet ért el,

És ez nagyobb veszély is, mint noÁr borzalmas ripacskodása. Pedig ahogy az egészségügyet, úgy az iskolaügyet is ideje méltó módon kezelni.

Visszakanyarodva a gyurcsányi bejegyzéshez. Annak utolsó pontja nem csupán kissé dadaistának hat, hanem rettentően kínos lenézést tükröz a kétkezi dolgozók irányába: „Túl a reggeli munkakezdésen. Lassan összeállt a brigád. Ki-ki teszi a dolgát. Felbuzdulva a reggeli feles (na jó, kettő feles) bátorságától, az egyik fiatal kőműves odafüttyent a szemközti járdán iparkodó csinos nőnek. De ez csak a látszat. Nem a nőnek füttyentett. Tudja, semmi esélye nem lenne. A malterhordó sihedernek akarja mutatni, hogy ő mekkora csávó. Egyébként 172 centiméter, de a fogával tudja lepattintani a borsodi világos kupakját. És akkor köp. Messzire. Messzebbre, mint ti. És talán örökre itt maradnak velünk.”

Érdekes az itt is megjelenő magasságfixáció is, de még érdekesebb talán az összüzenet: Gyurcsányék nem tágítanak. És amíg ez így lesz, addig távoli illúzió az ellenzéki megújulás.