Messiás-komplexussal a bársonyszékbe?

Márki-Zay Péter kampánya az utóbbi hetekben kozmikus fordulatot vett. Átlépve a tér és idő határait a Kárpát-medencén túlra és biblikus díszletek közé emelkedett. Nemrég Londonban bukkant fel, ahol félreérthetetlen analógiával

Ha a szókép blaszfémiájától el is tekintünk (ami egy magát gyakorló keresztényként meghatározó politikustól meglehetősen furcsa megnyilvánulás), akkor is számos kérdést vet fel az elhatalmasodó messiástudat. Vajon végiggondolta az ellenzék frissen felkent vezére, hogyan lehet megújulást hirdetni egy levitézlett establishment embereivel? Miképp lehet újrahasznosított szakértőgárdával nem kínosan naftalinszagú programot alkotni? Önálló pártszervezet és hátország nélkül hogyan lehet ténylegesen vezetni az ellenzéki népfrontot?

Ezek a hitelességi kérdések azért is váltak igencsak időszerűvé, mert Márki-Zay nyugat-európai turnéja során épp Bajnai Gordonnal egyeztetett. Az exkormányfő támogatása pedig arra világít rá, hogy a baloldal új vezetője

E fénytörésben szemlélve Gyurcsány Ferencet a kényszerű politikai logika hozta közel – DK nélkül nincs ütőképes összellenzéki infrastruktúra –, ám Bajnai Gordon már a szabad értékválasztást tükrözi. Annyi politikai tapasztalatot pedig biztosan feltételezhetünk Hódmezővásárhely urától, hogy világosan tudja, mit jelent Bajnai Gordon vagy Gyurcsány Ferenc személye milliók számára. Kiváltképp ha magát hazafinak és jobboldalinak gondolja, ahogy ezt előszeretettel hangoztatja is.

Vagyis az új korszak ígéretével házaló Márki-Zay nyíltan vállalja a megboldogult MSZP-SZDSZ-kormányok árnyékvilágát. Nem csupán az őszödi örökséget, hanem az IMF-et korlátlanul kiszolgáló megszorítások politikáját is. Nemcsak a kézivezérelt rendőrterrort, hanem a devizahitel-fetisizmust is, vagyis 2002–2010 teljes hagyatékát. Amennyiben nem így lenne, az összefogás képletéből hiányozna néhány, már kipróbált és kiselejtezett összetevő. 

Míg Gyurcsány idején az SZDSZ képviselte a hatalmi arroganciát, a felsőbbrendűség-tudatból fakadó kioktató gőgöt, most a friss kormányfőjelölt szónoki pozícióját hatja át a leplezetlen lenézés, amellyel számos társadalmi csoport önérzetébe gázolt már bele. Feltehetően e verbális ámokfutást hívatottak mérsékelni a „mindent eldobó” követők, azaz Péterfy Judit és Simon András, akik immár Márki-Zay minden megszólalásánál őrt állnak.

E szokatlan szájkosár ugyanakkor jól reprezentálja a baloldal új reménységének teljes működését. Szavait sajtósok vigyázzák, politikai lépteit pedig exkormányfők felügyelik. Karakter, mozgástér és önállóság nélkül országot vezetni viszont nem sok jót jelent az álmoskönyvek szerint.