Lili szónoklata után a hallgatóság tömött soraiból csendben kiválik egy alak, férfi vagy nő, egy középkorú, akármilyen szakos pedagógus, aki felballag a színpadra és mond néhány összeszedett, értelmes mondatot arról, hogy miért kéri ki magának az imént elhangzottakat. Mondott volna valamit arról, hogy egyáltalán nem politikai okokból kéri ki magának, nem azért, mert a NER beépített ügynöke lenne, hanem mert pedagógusként megrémült attól, amit hallott. Mondott volna valamit arról, hogy talán nem ezért gyűltünk itt össze, barátaim. És mondott volna valamit a műveltségről, a kultúráról, ezekről a szintén titokzatos fenoménekről, melyek ápolására és továbbadására tette fel az életét az itt jelenlévők többségével egyetemben, hisz ezért választották ezt a hivatást annak idején, ha nem téved.
És mondott volna valamit még arról is, hogy az imént elhangzott beszéd véleménye szerint ártalmas, mérgező, és hogy az efféle öncélúan trágár és buta szövegekkel csak ártunk magunknak és mindenki másnak, illetve ha pedagógusként mindezt szó nélkül hagyjuk, sőt, ha elismerően megtapsoljuk és megéljenezzük, akkor ő tulajdonképpen nem is érti, hogy miért gyűltek itt össze ennyien. Mert az igaz, tenné még hozzá ez az akármilyen szakos, középkorú pedagógus, hogy kevés pénzért vagyunk kénytelenek dolgozni, ahogy az is úgyszintén igaz, hogy a ránk rótt adminisztratív terhek, a nem igazán átgondolt és sok esetben zavaros tantervek megkeserítik az életünket, így hát jogosnak érzem, hogy elégedetlenségemnek hangot adjak, de volna itt még valami, nevezetesen
az, hogy hivatásunk eredeti céljáról és értelméről azért itt, ebben a felfokozott hangulatban sem szabadna megfeledkeznünk.
Ez az eredeti cél és értelem pedig végső soron nem más, mint hogy ilyen mondatok ne hangozhassanak el egy tizennyolc éves lány szájából.
Mert ha elhangoznak, akkor végül is mi a fenének gyűltünk itt össze, már elnézést a kifejezésért. Ha elhangoznak, és mi még meg is éljenezzük ezeket a mondatokat, akkor ezzel, drága barátaim, a saját csődünket ismerjük be. Azt, hogy tulajdonképpen nem volt miért idejönnünk, és nem képviselünk semmi olyasmit, amiért érdemes lenne szót emelnünk.