Csak egyszer találkoztunk. Talán akkor már harminc is elmúltam, de csendben figyeltem őt, a forradalmárt. Leírhatatlan tiszteletet éreztem.
Nem volt könnyű élete sem '56 előtt, sem utána. Tetteiért meghurcolták, halálra ítélték, megjárta még a siralomházat is. De az ég úgy akarta, hogy köztünk maradjon. Mementóként.
A rendszerváltás után egy új időszak vette kezdetét. Lehetett beszélni – már akinek volt hozzá lelki ereje – a második világháború, a malenkij robot és 1956 valós történéseiről.
S Marika néni emlékezett és emlékeztetett.
Amin ő társaival átment, az nekünk csak történelem, de akinek a szíve is nyitott volt rá, megértette az üzenetet: a magyar nép szabadsága szent, és ha veszély fenyegeti, akkor küzdeni kell érte.
Hajtsunk most fejet Wittner Mária nagysága előtt! De tudjuk a dolgunk: őrizzük a tüzet! Tegyünk azért, hogy azok a szavak, hogy MAGYAR és SZABADSÁG a jövőben is tartalommal bírjanak!
Ami biztos: abrakadabra, azaz én halálomig magasba emelem a fáklyákat!
Isten nyugosztalja Wittner Máriát!
Nyitófotó: Földházi Árpád