Előlépett a német miniszter: bármikor kész keresztbe tenni Orbánnak
El is készült az a részletes javaslat, amely alapján megvonhatják Magyarország szavazati jogát.
Megszületett a bizalom a Bizottság és a magyar kormány között.
Felszállt a fehér füst, megszólalt az Európai Bizottság arról, mi a terve Magyarország uniós pénzeivel. Johannes Hahn költségvetési biztos (aki nem egy pehelysúlyú Sargentini vagy egy Delbos-Corfield, hanem egy igazi brüsszeli politikai mamut, háromszorosan Berlaymont-viselt osztrák néppárti politikus, Von der Leyen előtt Juncker és Barroso bizottságában is ott volt már) mai sajtótájékoztatója után aligha maradhat bárkiben is kétség:
Hogy mit mondott a biztos? Röviden csak három dolgot: hogy az augusztus végi levélben Magyarország részéről tett vállalások alkalmasak a Bizottság korrupciós aggályainak eloszlatására, hogy november 19-ig várja azok szíves teljesülését, és hogy nemteljesülésük esetén elbukjuk három nagy operatív program (a környezetvédelmi és energiahatékonysági KEHOP, a közlekedésfejlesztési IKOP és a településfejlesztési TOP) 65 százalékát, 7,5 milliárd eurót.
Tekintve, hogy egyrészt a vállalásokhoz kapcsolódó törvényjavaslatok hétfőn és pénteken már suhannak is át az Országgyűlésen, másrészt a kormány minden egyes olyan tagja, aki ránézett mostanában a magyar költségvetésre, pontosan tudja, hogy az ország működőképessége egy az egyben a korrupcióellenes Integritás Hatóság tiptop működésétől függ, minden kétely nélkül kijelenthetjük:
A magyar kormány a forint és a költségvetés halálos ítéletét írná alá, ha nem teljesítené pillanatokon belül a benyújtott vállalásait, ilyesmit pedig patrióta, jobboldali kormány korábban sem csinált, és most sem fog csinálni.
De annál, amit Hahn biztos mondott, talán még sokkal fontosabb az, ahogyan mondta. Csibész félmosollyal, a magyar vállalások érdemi és elégséges voltát elismerve, megvalósulásuk iránti optimizmussal és a magyar kormány komoly szándékában megnyugodott bizalommal beszélt. Már magával a javaslattal is odaszúrt egyet az elmúlt két hétben jólértesültségüket fitogtatva folyamatosan szivárogtató brüsszeli és budapesti mocsárlakóknak: nem stimmelt sem az általuk lebegtetett szám (nem 70, hanem 65 százalék a végszükség esetére kilátásba helyezett szankció), sem a potenciális pénzbüntetés általuk delirált általános hatálya (ugyanis nem az összes kohéziós pénzre, hanem három operatív programra lenne érvényes).
Hahn emellett nem átallotta megadni a pénzpiacok által hónapok óta várt brüsszeli jelzéseket sem arról, hogy a vállalások fontosak, a fitymáló újságírói kérdésekre többször is „game changerként”, „jelentős előrelépésként” és „nem semmi”-ként hivatkozott a magyar ajánlatra. Amikor pedig több jó szándéktól kicsattanó kolléga megpróbálta az orra alá dörgölni, hogy kérem, mi ez, hát nem tetszett olvasni az EP állásfoglalását arról, hogy Magyarország egy választási autokrácia hibrid rezsimmel, véleménye nagyjából abban merült ki, mint Szijjártó Péteré a svéd demokrácia állapotáról: „kit érdekel, nem vagyok svéd”. Brüsszeliül:
„nem kívánok beleavatkozni a Magyarország és az EP között zajló vitába”.
Ennél világosabban nem lehet megüzenni: a vállalások elégségesek, a kilátásba helyezett szankció csak azért van ott, hogy írhasson valamit a Politico, meg hogy el ne felejtse őket a magyar kormány megvalósítani, egyébként pedig teljes a biztos bizalma abban, hogy amit a kormány ígért, azt meg is csinálja. Ilyen korrekt hangnemben rég beszélt Magyarországról uniós tisztviselő. Navracsics Tibor és Varga Judit bizalomépítő missziója révbe ért. Köszönet nekik.
Jönni fog az uniós pénz, ilyen biztos még soha nem voltam benne. Lesz megint tartósan négyszáz alatti euró (350-re azért persze senki ne számítson, ahhoz olcsóbb gáz és gyengébb dollár is kellene, de a 370-380 közötti szint visszatérésével bizalommal számolhatunk), a felfüggesztett fejlesztéseket nem lepi be a feledés pora, nem hasal el a költségvetés, és a Magyarország ellen áskálódó mocsárlakókat a Brüsszel-Belpest tengelyen megüti majd a guta.
Történik mindez úgy, hogy Magyarország Lázár János és Navracsics Tibor vezetésével egy hatékonyabb közbeszerzési rendszert rak össze, s a helyreállítási alappal kapcsolatos megállapodás nyomán elkezdi rendbe tenni a vergődő oktatást.
Éljen a józan ész, éljen a haza!
Nyitókép forrása: Mandiner archív