Ezért gyászoljuk Nagy Erzsébetet, történelmünk leghosszabb ideig szolgáló és sok tekintetben legjobb uralkodóját.
Boris Johnson korábbi brit miniszterelnök írása a brit királynő halálára
Ez a hazánk legszomorúbb napja. Mindannyiunk szívében ott a fájdalom Királynőnk eltávozása miatt, egy mély és személyes veszteségérzet – sokkal erősebben, mint amilyet talán vártunk.
Ezekben az első, sötét pillanatokban, tudom, hogy emberek milliói álltak meg, hogy Erzsébet Királynőre gondoljanak, a ragyogó fényre, amely végleg kihunyt.
A gyász hullámai körbejárják a világot, Balmoraltól – együttérzésünk a Királyi Család felé – messze túl a hazánkon, végig a nagy Nemzetközösségen, amit annyira becsben tartott és ami annyira becsben tartotta őt.
Természetes az ember esetében, hogy csak a veszteség valóságában szembesülünk azzal, hogy mi is veszett el. Csak most kezdjük felfogni, mennyi mindent jelentett ő számunkra, mennyi mindent tett értünk és mennyire szeretett minket.
Ahogy a hiányra gondolunk, amit maga után hagyott, megértjük azt az alapvető szerepét, amit betöltött,
Mély bölcsességére és történelmi tudatosságára gondolunk, és kimeríthetetlennek tűnő, ám alulbecsült kötelességtudatára. Könyörtelennek érezhette napirendjét, de ezt soha nem mutatta ki: kisebb és nagyobb események tízezreire hozta el mosolyát, melegségét és kedves humorát – és páratlan hetven éven keresztül terjesztette ezt a varázslatot királyságában.
Ez hazánk legszomorúbb napja, mert egyedi és egyszerű hatalma volt ahhoz, hogy boldoggá tegyen minket. Ezért szerettük őt.
Az egyik legnagyobb teljesítménye az volt, hogy nem csak modernizálta az alkotmányos monarchiát, de olyan trónörököst nevelt, aki bőven igazolhatja örökségét, és akinek saját kötelességtudata édesanyja és hazája legjobb hagyományait követi.
Lehet, hogy hangunk el-elcsuklik a szomorúságtól, de önbizalommal mondhatjuk azokat a szavakat, amiket több mint hetven éve nem hallottunk ebben az országban:
Isten óvja a Királyt.
Fotó: Scott Heppell / POOL / AFP
Orbánék patrióta győzelme nagy politikai vereség Friedrich Merz német kancellárnak és Ursula von der Leyennek, az Európai Bizottság elnökének. Véget ért az EU-csúcs. De mi következik ebből a belpolitikára nézve? Itt a Mesterterv évadzáró adása.
Még a végén árnyalódna a „mindenki azt mérte, hogy” közhangulat.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
Az sem derült ki, hogy a visszaküldöttek között mennyi az „anyázás”? Vagy mennyi a pornograf rajzokkal díszített?
Franciaország és Nagy-Britannia is a kardcsörtetők között volt az elmúlt években. A NATO-hadgyakorlatok viszont szomorú valóságot tükröznek.
Al Carns szerint „a háború árnyéka kopogtat Európa ajtaján”.
A Nyugat legsúlyosabb válságát éli 1945 óta, Európa lemaradt, az „erős emberek” kora jön – mondja a partizános évértékelőjében Tölgyessy Péter, aki szerint ebben a korszakban Magyar Péter politikája üres ígérethalmaz, stratégia nélkül, és esélye sincs Orbán Viktor legyőzésére.
