Lobenwein Norbert – „A szó veszélyes fegyver…”

Nevesíteni nem fogom, de fejben megpróbáltam felidézni azokat a művészeket, akik bármi okból a közéleti hírek között is felbukkantak az utóbbi időben.

Megjelent magyarul a leghíresebb és leghírhedtebb japán drámaíró alapműve.
„Megjelent magyarul a leghíresebb és leghírhedtebb japán drámaíró alapműve, amit akár a modern szamuráj bölcseletének is nevezhetnénk.
Misima Jukio megvetette a testet megvető értelmiségieket. Militarista volt és tradicionalista. Otthon volt a kendóban, tagja volt a Japán Önvédelmi Haderőnek, aztán saját sereget toborzott fanatikus és harcművészetben jártas egyetemistákból, akikkel 1970ben még egy puccsot is megkísérelt, hogy visszaállítsa a szakrális császárságot. A puccs nem sikerült, szeppukut követett el, mint a régi szamurájok. A fejét az egyik diákja vágta le.
Ja igen, egy apróság. Homoszexuális volt, vagy legalábbis biszexuális. Mint pár régi szamuráj, sőt sógun, vagy mint annyian a szakrális hipermacsó társadalmakban, Spártától Kínáig.”
Nyitókép: Martin Ethelwolf Facebook-oldala