„Megjelent magyarul a leghíresebb és leghírhedtebb japán drámaíró alapműve, amit akár a modern szamuráj bölcseletének is nevezhetnénk.
Misima Jukio megvetette a testet megvető értelmiségieket. Militarista volt és tradicionalista. Otthon volt a kendóban, tagja volt a Japán Önvédelmi Haderőnek, aztán saját sereget toborzott fanatikus és harcművészetben jártas egyetemistákból, akikkel 1970ben még egy puccsot is megkísérelt, hogy visszaállítsa a szakrális császárságot. A puccs nem sikerült, szeppukut követett el, mint a régi szamurájok. A fejét az egyik diákja vágta le.