Ideje a szülőknek fellépni a genderaktivizmus ellen!

„Úgy gondolom, hogy most már iszonyúan egyértelmű a szülők számára, bármilyen politikai állásponton legyenek is, hogy nem tudjuk ülve kivárni a kultúrharc végét. Mondhatod magadat progresszívnek, utálhatod a torykat, de mégis… az ideológiai hullámok egyre nagyobbak, és amikor a gyermeked lábát mossák, minden megváltozik. Lehetetlen tagadni a tényt, hogy a genderaktivizmus ma már nem a melegjogokról vagy akár a transzjogokról szól, nem is a befogadásról, hanem nyilvánvaló abszurditások tényként való bemutatásáról.

A gyermekek új nemzedékét a valóság eltorzított magyarázatával etetik. Azt mondják nekik, hogy nincs biológiai nem, senki nem születik férfinak vagy nőnek, és hogy valamiképp saját maguknak kell kitalálniuk belső, megváltoztathatatlan nemi identitásukat. És hogy megváltoztathatják, sőt meg kell változtatniuk a testüket, nem csak a névmásaikat, hogy az passzoljon ehhez az identitáshoz, meg hogy nem nagy ügy, ha ennek érdekében meddőséget okozó szereket szednek, levágatják a mellüket vagy kasztráltatják magukat. 

Ez nem csak valami marginális izé, amit pár őrült hirdet az iskolákban, akik valahogy átcsúsztak az Ofsted radarján (az Ofsted a tananyagért és oktatás színvonaláért felelős brit szerv – a szerk.). Ez a Stonewall által hirdetett örömhír (a Stonewall a legismertebb és legbefolyásosabb brit LMBTQ-szervezet – a szerk.), és a Stonewall országszerte tart munkahelyi tréningeket. Iskolák és egyetemek százainak ad tanácsokat, és egyből használható oktatási csomagokat ad általános iskolai tanároknak. Ne csodálkozzunk, hogy évről évre egyre több gyermeket küldenek genderklinikára! (…)

Honnan tudja egy összezavart gyerek, hogy mi okozza a problémáit, az, hogy rossz testbe született, vagy hogy teletömték Zoladex-szel? A pubertásgátlók pusztán időnyerésre jók, állítja az NHS genderklinikája, a Tavistock, és a Portman Foundation Trust. De a pubertás maga is megoldja a diszfóriát. Ha megállítod a pubertást, nem állsz a gyógyulás útjába is?

Talán mindez azon keményvonalasok javát szolgálja, akik szerint a heternonormatív világot meg kell változtatni. Kit érdekelnek az egyes gyerekek, amikor ott a kultúrharc, amit meg kell nyerni? Hát remélem, hogy a szülőket! Még a gyávákat is. Végülis az egész rajtunk múlik!”