Ma vagy Szent István korában élt volna inkább Gégény István?

Újra a Telexre ment fejtegetni Gégény István, a Szemlélek főideológusa. A Szemlélek egy ideje elindított egy párbeszédnek mondott projektet, aminek keretében a szemlélekesek néha a Telexre írnak nagy eszmefuttatásokat egyházról és politikáról, valamiért azonban a telexesek és más baloldaliak nem rohannak a Szemlélekre, hogy ott elmélkedjenek a saját bajaikról.

A párbeszéd tehát egyoldalú, alkalmasint nem is párbeszéd, sokkal inkább a Telex olvasottsága a vonzó a szemlélekesek számára. A Telex olvasói azonban nem fognak Gégényékkel együtt „kritikusan aggódni” az egyházért meg a jobboldalért (ha még egyáltalán jobboldaliak ők), de még a saját baloldalukért sem, hanem röhögni fognak és jót mulatnak a hontalanok busongásai felett, meg

Ha jóindulatú vagyok, azt mondom, Gégényék elmérték a dolog pszichológiáját – ha gyanakvó vagyok, azt mondom, nagyon is tisztában vannak vele.

Szóval Gégény írt egy cikket augusztus 20. alkalmából a Telexre, ahol bátran leírja, hogy Szent István őszintén keresztény volt, a NER és az Orbán-rendszer meg csak hatalommegtartási eszközként mondogatja, hogy ő keresztény. Részemről eleve Gégény NER-diagnózisával sem értek egyet, de sokkal érdekesebb Szent István korának kérdése a politikailag balra tolódott katolikus szerző tollából.  

Szerinte mindenesetre alapító királyunk „életműve azért összeegyeztethetetlen a mostani rezsim törekvéseivel, mert teljesen ellentétes irányú érdekek motiválják az adott uralkodót. Noha sok szempontból nehéz összehasonlítani a bő ezer évvel ezelőtti állapotokat, az bizonyosan felismerhető, hogy István király szétszórtságba hozott rendet, egységet, irányt a kereszténységgel való összebútorozással – nem elkendőzve a tényt, hogy azért nem volt ő sem szeplőtelen ember.”

Ezután sokat nem tudunk meg, csak annyit, hogy „bár belpolitikai téren számos csatát vívott a vele szembehelyezkedő törzsekkel, a szomszédos népekkel kifejezetten kereste az együttműködés, partnerség lehetőségeit, a konfliktusoknak nem a kiélezésén, hanem az elsimításán fáradozott. Nem csupán megteremtette az egyházi és közigazgatási rendszer alapjait – utóbbi anakronisztikus, merthogy többnyire megszűnt várakhoz kötődő elnevezéseihez valamiért visszatérni vágynak hazánk politikai vezetői –, hanem a szerzetesrendek letelepítésével hosszú időre erős fedezetet biztosított a magyar kultúra gazdagodásának is. Egy kevésbé közismert kijelentés Istvántól: »a szeretet gyakorlása vezet el a legfőbb boldogsághoz«. Halálakor azt hagyta örökül a magyarság számára, hogy törekedjenek az igazságosságra.” Stb.

Részemről is úgy gondolom, hogy Szent István őszintén volt keresztény, de ugye a nemkeresztény történetírás hajlamos megkeresztelkedését és a nyugati kereszténységhez való csatlakozását egyszerűen taktikai lépésként értelmezni. Annak pedig, aki nem fogadja el egy szentté avatási procedúra érveit, marad a dilemma, hiszen a vesékbe és szívekbe csak az Úr lát bele, azaz

Csak a körülményekből, írásaiból és cselekedeteiből következtethetünk – de politikus volt, aki kényszerek közt cselekedett, így aztán hogy „valójában” miben hitt és mit tartott volna kívánatosnak, azt könnyű kétségbe vonni. Nota bene: ugyanez a helyzet a NER-rel is. Milyen alapon vonja Gégény kétségbe bárki hitét, meggyőződését ma? 

Gégény rendszerint ki van akadva azon, hogy ma micsoda pénzeket kapnak az egyházak a kormánytól, mert szerinte az egyházak befeküdtek a hatalomnak. Szerintem ebben sincs igaza, no de amúgy Szent István államegyházat hozott létre, és apostoli királyi joga azt jelentette, hogy ő nevezte ki a püspököket. Kíméletlenül harcolt a pogány magyarok és hatalmi kihívói ellen – csak hogy emlékeztessünk, mit is jelentett az, hogy „belpolitikai téren sok csatát vívott”. Az egyházi intézményeknek pedig birtokot és szolgálónépet adományozott. Döntései nyomán az egyházi nagybirtok a középkori magyar birtokstruktúra 15 százalékát tette ki. 

A Szent István korabeli magyar társadalom formálisan is hierarchikus volt: főurak, királyi szerviensek, szabad parasztok – és szolgák. A szolgaságnak is volt többféle változata. A szolgákat Szent István egyik törvénye sem tekintette „az ország népe” tagjainak, a szolga ugyanis vagyontárgy volt, habár személy mivoltát sem tagadta. Nos,

Nem, nem metaforikusan, hanem teljesen konkrétan, szó szerint értve: az egyház tulajdonába tartoztak. 

Külpolitikai fronton Szent István harcolt a hazánkba betörő besenyőkkel, Vitéz Boleszló lengyel nagyfejedelemmel, Bulgária ellen Bizánccal szövetségben, vagy épp II. Konrád német-római császár ellen, akinek seregét Bécsnél kerítette be. Szóval Gégénynek a szentistváni külpolitikáról tett megállapításai sem állják meg a helyüket.

Én mindezen nem tudok nagyon felháborodni, hiszen: különféle korok, különféle berendezkedések. így működött a középkor, és nem látom a nagy ellentétet a keresztény felfogással. De azért azt hiszem, Gégény Pista nem akarna a NER helyett Szent István korában élni. Nem voltak szétválasztva a hatalmi ágak, volt viszont személyes uralomgyakorlás, földesúri pallosjog, halálbüntetés, szolgaság, a pogányokkal szembeni intolerancia... (jelzem, a pogányok mai egyik neve: Telex). Nem annyira az a párbeszélős, toleranciamániás világ volt az, na.

Gégény a vármegyék fogalmáról úgy tartja, hogy miközben laudálja Szent Istvánt azok megalapításáért, a nevükhöz való visszatérést anakronisztikusnak tartja, merthogy megszűntek a várak, amelyek a központjukat adták, ami köré szervezték őket. Valóban megszűntek. Csak épp

hiszen utóbbiakat a török kiűzése után kezdték el építeni új vármegyeközpontokként. Így a vármegye elnevezést akár a 17-18. századtól kedve is anakronisztikusnak tarthatnánk. A kifejezést a megyerendszer 19. századi polgári reformja sem törölte el, pedig érvelhettek volna úgy Tisza Kálmánék, hogy ez már polgári megye, nem királyi vagy nemesi vármegye. Nem tették. Végül azt a kommunisták törölték el 1950-ben, a múlt végleges eltörlésének, kitörlésének jegyében. A vármegyék fogalmi helyreállítási pusztán a megszakított folytonosság szimbolikus helyreállítását jelenti. Szerintem érdemesebb Szent István és Tisza Kálmán korával kontinuusnak lenni, mint a kommunista korral. 

A nyelv nem valamiféle mérnöki logikával működik, ahogy a gondolkodásunk sem, hanem van sok más szempontunk. A helyesírásnak is többféle elve van, például a hagyomány elve (nem sok köze van a formális logikához), hasonlóan van ez sok más mindennel is.

Aki szerint csak addig áll a vármegye elnevezés, ameddig a vár is áll, annak elég földhözragadt a gondolkodása.

Nem mellesleg a katolikus egyház, amihez Gégény tartozni vallja magát, kifejezetten nem pusztán a formális logika mentén működik és gondolkodik, és kifejezetten nagy hangsúlyt helyez a folytonosság és a hagyomány elvére – elnevezésekben is, nagyon helyesen. Hogy aztán Szent István a szeretet és igazságosság gyakorlását hagyta örökül a nemzet számára írásaiban, az nagyon megható, de nem túl erős érv. 

Én speciel szeretem a középkort, főleg az érett részét, kedvenc korszakom a VII. Gergely és VIII. Bonifác pápa közti időszak, és Rémi Brauge nyomában vallom, hogy a középkor sok bölcsességét megfogadhatná a mi korunk is. A világ persze változik, ma másmilyen társadalomban és politikai rendszerben élünk, az élet pedig jóval kényelmesebb. De nekem elég

És hát ugye, hol volt még Szent István korában a II. Vatikáni Zsinat?

Gégény István tehát írt a Telexre egy cikket, amiben kifejti, hogy ő Szent István keresztény őszinteségét elhiszi, Orbánékét nem – csak néhány odavetett mondaton túl elfelejtett állítása mellett érvelni.

Nyitókép: Shutterstock