„Ha szabadna kérdeznem, pontosan milyen tisztogatásra tetszenek gondolni? Erdélyben valaki brutálisan meggyilkolta a barátnőjét, ezért állítsák falhoz mindazon férfiakat, akikről nem ad ki igazoló jelentést a Patent egyesület, vagy nem tudják bizonyítani, hogy elvégeztek egy genderkurzust a CEU-n? Vagy hogy is kell ezt érteni?
Vagy azt, hogy legyen már vége a vitatkozGATásnak? Micsoda fölháborító dolog, hogy embereknek véleményük van, és ezt igyekeznek a másik tudomására hozni, ahelyett, hogy alávetnék magukat a cikkszerző Kincső iránymutatásainak, aki – ha jól tippelem – mind a 24 évével vitatkozGATás helyett rámutat az Egyetlen Helyes Megoldásra, és a Cancel Culture nemes eszméje jegyében eltörli a Föld színéről, ami neki nem tetszik. Csak akkor lesz szíves azt is közölni, hogy ezt a tisztogatást miként kell következetesen végigvinni.
Itt van például a legborzasztóbb: ma meghalt az a négyéves kislány, akit nyolc óra hosszáig az óvodai buszban felejtettek. Akkor most tizedeljék meg a buszsofőröket? Szereljenek innentől nyomkövetőt minden gyerekre? Vagy felejtsük el, mert ebből a felfoghatatlan esetből nem lehet moralizáló egyben arrogáns dolgozatokat írni? Egyáltalán akad még olyan szemináriumi, ngo-s tudálékoska, aki nem húzott le még egy bőrt Molnár Beáta értelmetlen haláláról? Hányan nem helyezték még magukat a valódi áldozat helyett áldozati szerepébe? Hogy azután ezt a pózt fölhasználva nekiessenek…”
Nyitókép: Mérce.hu