Miközben a cancel culture-ről vitatkozgatunk, megint meggyilkoltak egy nőt

„Május 25-én azonosították be a kolozsvári doktorandusz, Molnár Beáta holttestét. A férfit, akit a megölésével vádolnak, megtalálta a rendőrség, harmincnapos előzetes letartóztatásban van. Nem merek szavakat keresni arra a haragra, amit most vele szemben érzek. Pedig szavak vannak, levegő nincs. Minden halál tragédia, és Molnár Beáé elkerülhető lett volna.

Aki ismer, tudja, hogy nem szoktam nyilvánosan gyászolni, most viszont indokoltnak tartom. »A társadalmat vádolni bármivel szintén önigazolás« – olvastam egy erdélyi Facebook-csoportban, és valóban azt érzem, minél több idő telik el, annál több statisztikával és szakmai háttéranyaggal kell megérvelnem, miért vádolhatok a gyanúsítotton kívül bárkit is most, megteremtve a helyét annak az érvnek, hogy kivetítek egy gyászt. Abban viszont évek óta biztos vagyok – és ezt hallottam sok áldozattól és túlélőtől –, hogy itt azért nagyon komoly felelősségek mellett megyünk és mentünk el.

»Kicsikét mindenki felelőssége és teljes mértékben, az elkövetőt leszámítva, senkié« – fogalmazta meg  a Transtelexen nagyon pontosan Ugron Nóra. Hát én elmondom, hol volt felelősségünk.

A kolozsvári értelmiség egy részének szembe kell néznie azzal, hogy a megbocsátás nem jár alanyi jogon mindenkinek, amennyiben azt nem előzi meg munka. Miután jól kitöltötte a dühét Boné Ferenc, Beáta feltételezett gyilkosának Facebook-oldalán és az erdélyi magyar sajtó kommentszekcióiban,

szembe kell néznie ennek a közegnek azzal, hogy éveken keresztül elhallgattatott, megkérdőjelezett, megalázott és nevetségessé tett olyan embereket, akik figyelmeztettek a veszélyekre.”

Nyitókép: Mandiner-archív