Nincs mit tenni: az ország megkapta, amit rendelt magának, semmilyen rejtély nem történt, nem csak jó, mostantól itt fogunk élni, hanem jó, már eddig is itt éltünk, ebben a zárt világban, ebben a véleménybuborákban rendezkedtünk be, innen osztjuk az észt és a politikai giccset.
Én ugyan azt reméltem, hogy kisebb rosszként más is inkább a ballib káoszt választja az autokrata putyini népköztársaság helyett, de nem, a Fidesz még több mint 100 ezerrel növelte is 2018-as szavazatainak számát, az ellenzéki térfélről eltűnt 8-900 ezer szavazóról pedig elsősorban a Jobbik, másodsorban a baloldal tartozik elszámolással.
Amilyen magától értetődő természetességgel vannak még most is a helyükön az ellenzéki pártvezérek (és itt legelsősorban Jakab Péterre és Gyurcsány Ferencre nézek), ahelyett, hogy már a választás éjszakáján sűrű meaculpázások közepette lemondtak volna, olyan természetesen halljuk most politikai elemzőktől, hogy ebben a választási rendszerben nem is lehetett volna legyőzni a Fideszt, »lejtett a pálya«, ismerjük.