„Most kivételesen nem az oroszok által indított háborúról van szó. Hanem arról, hogy ukránok tolvaj vagy tolvajnak vélt, tolvajnak kikiáltott embereket a nyílt utcán oszlopokhoz, fákhoz kötöznek, az alsóruhájuktól megfosztják őket, aztán botokkal vagy ököllel félholtra verik ezeket a szerencsétleneket, aztán ott hagyják odakötözve az oszlopokhoz megfagyni őket.
Egészen elképesztő.
Ez az Ukrajna ma itt áll az Európai Unió előszobájában. Gyorsított eljárással szeretnék felvenni Ukrajnát, feltételezhetően azért, hogy ezzel is úgymond borsot törjenek az oroszok orra alá.
És miközben ez az Ukrajna, még egyszer mondom, az unió előszobájában van, eközben ugyanez az Európai Unió mondjuk Magyarországgal és Lengyelországgal szemben úgynevezett jogállamisági eljárást folytat. A két dolog együtt és egyszerre nem lehet igaz.
Ha a Nyugat szerint belefér a jogállami keretekbe, így uniós tagságot kaphat egy olyan ország, ahol ez történik ma a nyílt utcán, az a középkor.
A következő lépés már tényleg csak a boszorkányégetés lehet. Szóval ha a Nyugat szerint ez belefér, akkor nincsen miről beszélni.
Eddig sem volt különösebben érdekes, eddig sem borzolta a magyar társadalom kedélyeit különösebben az, hogy egyébként Brüsszel szerint mi nem vagyunk kiváló pedigréjű és megfelelő jogállam, többek között például azért, mert nem akarjuk beengedni az óvodáinkba az LMBTQ-propagandát.
De ha most Brüsszel ezt az Ukrajnát fölveszi, akkor végképp nincsen miről beszélni.
Hazugság itt minden. És ha hazugság itt minden, akkor pláne remek érzés, hogy mi a normalitás és az igazság oldalán vagyunk.”
Nyitókép: Mandiner/Földházi Árpád