Az egyházak ne politizáljanak, de egy kicsit mégis; és ne gazdálkodjanak, mert az csúnya dolog, de tartsák el magukat. Mi van?
Átláthatatlan, álszent, átpolitizált – ezzel a címmel közölte le saját felmérését a Szemlélek, a párbeszéd iránt állítólag ultraelkötelezett keresztény portál. A három kifejezés a magyar egyházak és a magyar állam viszonyára vonatkozik. Nézzük, mire jutottak, aztán azt, hogy mik a problámák a szemlélekes akcióval.
Hogy mire voltak kíváncsiak? „2022 februárjában indítottuk el online felmérésünket, melyben arra voltunk kíváncsiak, mit gondolnak a magyar emberek az egyházak és az állam jelenlegi kapcsolatáról: érvényesül-e az állam és az egyház szétválasztásának elve; átlátható-e az egyházak gazdálkodása; mennyire várható el az egyházak lojalitása az állami támogatásért cserébe; igaz-e az állítás, hogy egy keresztény csak jobboldali, konzervatív politikai értékekkel azonosulhat; de azt is megkérdeztük, szabad-e egy papnak politikussal fotózkodnia.”
Az eredmények pedig: „a keresztényeknek ma Magyarországon nincs hiteles politikai képviseletük; hiteltelen a politikusok keresztény értékekre való hivatkozása; az államnak csak a közfeladatok ellátásáért szabadna az egyházakat támogatnia, a hitéleti feladatok finanszírozását a híveknek kellene megoldaniuk; jelenleg semmit, vagy alig áldoznak a hívek magánemberként saját egyházaik fenntartására; elfogadhatatlan egy pap nyilvános pártpolitizálása, de politikussal való közös fotózkodás bizonyos esetekben vállalható; átláthatatlan az egyházak gazdálkodása; elfogadhatatlan az egyházi vezetők bizonyos közéleti kérdésekben való szervilis hallgatása.”
A Szemlélek szerint „felhívásunkra összesen 2688 válasz érkezett, mely egy reprezentatív kutatás esetén bőven túlszárnyalná az elvárásokat.” Igen ám, csakhogy nincs az a közvélemény-kutatás,
– és így a számuk sem számít. Az ilyen kutatások rendszerint ezer fővel készülnek, gondosan kitalált módszertannal (statisztikailag véletlen reprezentativitás, meghatározható bekerülési valószínűség, stb), hogy a felmérés valóban reprezentálja egy adott társadalmi csoport egészét. Ha én a levlistán vagy a Facebookon indítok egy felmérést, az sehogy sem lesz reprezentatív semmilyen nagyobb csoportra, akkor sem, ha ötezren reagálnak rá. Ha egy kommunista levlistán csinálunk felmérést a kommunizmus népszerűségéről, akkor nemhiába lesz az az eredmény, hogy a kommunizmus a válaszolók 100 százalékának körében népszerű. Azaz a Szemlélek által összelapátolt 2688 válasz pontosan összesen ennek a 2688 embernek a véleményét „reprezentálja”, semmi mást. Valójában még magára
(bár valószínűleg ahhoz áll a legközelebb).
Itt voltaképpen le is zárhatnánk a témát. Azonban van két szimptomatikus véleményhalmaz ezen a kb. 2700 válaszon belül: az egyházak fenntartására vonatkozó és a politikával kapcsolatos.
A többség alig vagy semmit nem fizet be az egyházaknak, és később sem tervezi, hogy jelentősebb összeggel hozzájárul ehhez, ugyanakkor a híveknek kéne eltartani az egyházat, és a válaszadók majd négyötöde szerint lényegében visszatetsző, ha az egyház vállalkozik. De állami támogatást csak közfeladatra kapjon, hitéleti tevékenységre ne.
Magyarán a Szemlélek „felmérésére” válaszolók jelentős része szerint
Vállalkozni csúnya dolog (pénz, jaj!), egyházi támogatás csak módjával jó, remegő kézzel elfogadva.
Pedig az egyház évszázadokon keresztül lényegében vállalkozásból élt: földesúrként mezőgazdasági vállalkozó volt. Láthatólag a válaszolók nincsenek tisztában vele, hogy a hívek, ha jelentősen hozzájárulnának az egyházak finanszírozásához, akkor sem tudnák lefedni azt, az egyházi támogatások jelentős része pedig azért érkezik, mert nem adták vissza az egyháznak a második világháború után elkobzott földjeit, intézményeit. (Miért nem csak a hívek tartják el az egyházakat? Ezért és ezért.)
A másik a politikával kapcsolatos attitűd: a papok ne politizáljanak (esetleg közéleti kérdések oké, pártpolitika nem, de húzza meg valaki nekem az éles határt), de a püspökök ne hallgassanak „szervilis” módon mégse. Fotózkodni politikussal, a la Hodász András, az meg oké. (Tőlem nyugodtan politizálhat Hodász is, más is.)
A katonaszentek háborúztak és feltehetőleg gyilkoltak is. Töröljük őket a szentek sorából? Vagy alapvető tévedés volt a kereszténydemokráciát kereszténydemokráciának hívni, mert a tisztelt hívek finnyás ízlésének és puritán elvárásainak nincs politikus és párt, ami megfelelne? (Kivéve persze a Szemlélek esetében MZP.) De Gaulle, Konrad Adenauer és a kereszténydemokrácia többi legendás politikusa, akik amúgy nagy hatalommachinátorok is voltak, kikerülnek a Pantheonból? A „tökéletlenség politikája”, a la Szent Ágoston, nem elég? A politikában nem megengedett az emberi gyarlóság?
Még jobb az a Gégény Pista-féle szemlélekes felhívás, ami a kereszténység politikai semlegességét követeli vissza, valójában azonban abszolút politikai szöveg, ami már kimondatlan előfeltevéseiből is kitűnik. (Kíváncsi lennék egy anonim felmérésre a Szemlélek-szerkesztőségben, hogy a „politikailag semleges”, LMP-tulajdonlást is megjárt testületből hányan fognak hová szavazni.) Ez a politikai ravaszság megnyilvánulása a politikai naivitás álruhájában, és ájtatos szómágia. Az egész cucc arról tanúskodik, hogy
Csak én érzem úgy, hogy itt egymással ellentétes elvárások fogalmazódnak meg? Mint anno a balos médiában: az egyház ne politizáljon, de azért határolódjon el a szélsőjobbtól. Az ellenzék mellett vagy az egyházi liberalizálás mellett felszólaló személyiségek csak párbeszédet és politikamentességet, détente-et szeretnének, mindenki más csúnya, szemellenzős pártkatona.
Max Weber „szent” és „politikus” közötti megkülönböztetése ugrik be: az ilyen értelemben vett szent a saját puritán tisztaságát féltve (azaz önző módon) inkább nem cselekszik és nem foglal állást, a felelősen cselekvő politikus viszont bevállalja a rizikós döntéseket, és hajlandó összepiszkolni magát hatalompolitikával és közügyekkel. Vagy hozhatnám Henry David Thoreau amerikai író példáját, aki kivonult a társadalomból, és nem fizette be az adót, a saját morális felsőbbrendűségének nevében – ez a felelőtlen individualizmus. John Randolph of Roanoke 19. század első felében élt, excentrikus ültetvényes viszont a közösségért tevő, politika mocskát és súlyát bevállaló, felelős individualista figurája.
A Szemlélek felmérésére válaszolók lényegében azt várják el, hogy sétáljunk húsz centivel a föld felett, nehogy piszkos legyen a lábunk. Láthatólag semmilyen megoldással nem elégedettek. Javaslataik nem kifelé vezetnének a problémákból, hanem még problematikusabbak. Még jó, hogy csak 2688-an vannak, és nem reprezentatívak, csak saját magukra.
Az elektromos mobilitás „forradalmi gyorsasággal” fog elterjedni, mert az egész világ megtanulja azt, hogy az olajimport az mekkora kitettség – jelentette ki Mráz Ágoston Sámuel a Mandiner Mesterterv című műsorában.
A vártnál is sokkal jobb inflációs adatot közölt szerda reggel a KSH, ezzel két hónapja a jegybanki célsáv alatt mozog a fogyasztói árak emelkedése. Ilyen adatra még az elemzők sem számítottak, az iráni háború úgy tűnik, nem rengette meg a magyar gazdaságot.
Mutatjuk a számokat!
A legnagyobb ellenszélben vált sikeressé a már a hazai mozikban is látható, bibliai témájú animációs film.
A Tisza Párt önkéntes Lenin-fiúja hozta a formáját.
Van, aki számára rögös út vezetett a megtérésig, másoknak mindig is magától értetődő volt.
Ciki lenne Szent István országaként végleg elmaradni mögöttük. Francesca Rivafinoli írása.
Elismert orvosként mi sarkallta arra, hogy ringbe szálljon a politikában? Mit gondol a helyi egészségügyről? Mi a legnagyobb kihívás a pécsi régióban? Ezekről is kérdeztük a Fidesz pécsi jelöltjét az MCC rendezvényén.
A magyar származású író kijelentette: a magyar miniszterelnök továbbra is népszerű az átlagemberek körében.
