Nem az a fő kérdés, hogy milyen újságírók, hanem az, hogy milyen emberek vagyunk.
Szabad újságíró csak az lehet, aki emberként is szabad. Aki hajlandó végiggondolni a lehetőségeket, ahelyett, hogy elmerülne a kampány kollektív delíriumában, a vezérkereső hangulatban, amikor tömegek hiszik el és harsogják kedvenceik színes-szagos ígéreteit. Az állampolgári méltósággal ez öszeegyeztethetetlen. A szabad ember az, aki a politikum egészével szemben szabadon és kritikusan gondolkozik.
És szabadon is beszél, s nem engedi, hogy bekössék a száját. Nemhogy pár hónapra, de egyetlen pillanatra sem.”