Az összmagyarság sorsáról is döntünk áprilisban

Tíz év után újra népszámlálást tartottak Szlovákiában, az eredményeket a napokban publikálták. Ennek nyomán a magyarság folyamatos fogyatkozásának újabb stációja rajzolódott ki, első helyen 422 065 lakos jelölte magát magyar nemzetiségűnek. Lehetőség nyílt egy második nemzetiség kiválasztására is, itt 34 089-en tüntették fel a magyart.

Összehasonlításul: egy évtizede 458 ezer fő vallotta magát magyarnak, míg 2001-ben 520 ezer volt a kisebbség lélekszáma. A friss statisztikák azt jelzik, hogy Szlovákia lakosságának 7,75%-a érzi magát kizárólagosan magyar identitásúnak. A szikár számadatok első pillantásra nem adnak okot sok örömre (leszámítva a külhoni magyarokat démonizáló, frissen bukott Bangnóné szellemi rokonait). A magyarság térvesztése elsősorban a szórványrégiót érinti, Márai szebb napokat látott Kassáján például alig két százalék vallotta magát nemzetünkhöz tartozónak.

Alaposabban szemlélve a statisztikákat viszont az tűnhet fel, hogy

A Csallóköz magyarsága továbbra is domináns, Dunaszerdahely, Komárom stabil hídfőállása a felvidéki magyar közösségnek. A népszámlálás nem csupán a nemzeti kisebbség önképe és életereje szempontjából fontos, hanem a mindennapokat is befolyásolja. Azokon a településeken, ahol a lakosság 15%-a vallja magát magyarnak, a hivatalok kötelesek a magyar nyelvet is használni az ügyintézés során.

Ha annak okait nyomozzuk, miért is csökken a kisebbség aránya, egyelőre ugyanazokat a válaszokat adhatjuk. A magyar közösség korfája kedvezőtlenebb a többségi társadaloménál, a születésszám alacsonyabb, és a vegyes házasságok többsége az asszimilációt erősíti; az utódok ilyen esetekben ugyanis döntően szlovák identitással nevelkednek. Hogy a helyzet nem tragikusabb, vagyis a fogyás mérséklődése mögött pedig az elmúlt tizenkét év felelős nemzetpolitikája áll. A magyar intézményhálózat megerősítése, a felvidéki iskolabuszprogram, a magyar pedagógusok anyagi ösztönzése, a Selye János Egyetem és kulturális szervezetek támogatása tükröződhet a mérséklődő demográfiai tendenciákban.

A konkrét támogatások mellett természetesen ugyanilyen fontos az az agilis diplomáciai karakter, amellyel Magyarország a szomszédok irányába fellép.

Évtizedes távlatból rosszízű lázálomnak hat a Göncz Kinga-féle külpolitikai immunhiány, és szerencse kellően távoli, de ijesztő történelmi emléknek tűnik a kettős állampolgárságról szóló népszavazás is.

Kihívások és feladatok természetesen bőven akadnak, ilyen az Ung-Bodrog vidéki végvár-magyarság megerősítése, a szlovák tannyelvű iskolákba íratott magyar gyermekek arányának csökkentése, a szlovák nyelvpolitika ellensúlyozása vagy az egységes felvidéki magyar politikai érdekvédelem megteremtése. Egy nemzeti kisebbség folyamatos feladatokat, nemzetpolitikai küldetést jelent az anyaország számára, hiszen felelősséggel tartozunk minden honfitársunkért – éljen a héthatár bármely oldalán.

Ez a hozzáállás számunkra, nemzeti érzelműeknek természetesnek hat, ugyanakkor

Az elmúlt évtized nemzetpolitikai eredményeire ugyanis árnyat vet egy esetleges összellenzéki kormányalakítás, amelynek szükségszerűen Gyurcsány pártja is része lesz. És ne legyen kétségünk afelől, hogy a külhoni magyarság sorsában korábban dicstelen szerepet játszó exkormányfő hozzáállása változott volna, ez pedig semmi jót nem ígér koalíciós csomagolásban sem. A voksolás Kárpát-medencei vetülete tehát jelentős, a megállítható demográfiai folyamatok tükrében mondhatjuk: történelmi döntés előtt állunk.