„Az elképzelés valami olyasmi, hogy a nőknek azért tart hosszabb ideig a mosdóhasználat, mert minden esetben be kell fáradniuk egy terjedelmes kabinba és vécécsészét kell igénybe venniük, míg a férfiak a piszoár segítségével sitty-sutty elintézhetik a dolgukat. Ennek jegyében fejlesztette ki egy berlini nő (közösségi finanszírozás segítségével, mondhatni közkívánatra) a taposós vécére hajazó zsírúj találmányt, ahol a felhasználó úgy guggol, mint ősember az erdőben egy bokor mögött; a különbség mindössze annyi, hogy itt szorosan egymás mellett, mintegy társasági élményként guggolnak a nők, az esetleges plénum felé fordulva.
A marketingfotókon persze maradéktalanul felöltözött csajokat látunk, akik ott sorjáznak vidáman, felhúzott skinny farmerban vagy ide-oda lógó bő nadrágban, de nem nehéz elképzelni, miként festene a helyzet, ha a ruházatot (és esetlegesen egyéb cikkeket) is menedzselni kellene élesben. Tehát hogy így a nőknél nem egészen úgy van, hogy slicc le, aztán hajrá. A feltaláló mindenesetre harciasan hangsúlyozza: célja, hogy egyenjogúságot teremtsen ezen alapvető szükséglet terén – és hát valóban ne kötözködjünk. Ha valaki számára feminista vívmánynak minősül a közösségi guggolós p*silés, akkor legyen neki miszoár.