Az év újítása: itt a miszoár a nlinteknek

„Az elképzelés valami olyasmi, hogy a nőknek azért tart hosszabb ideig a mosdóhasználat, mert minden esetben be kell fáradniuk egy terjedelmes kabinba és vécécsészét kell igénybe venniük, míg a férfiak a piszoár segítségével sitty-sutty elintézhetik a dolgukat. Ennek jegyében fejlesztette ki egy berlini nő (közösségi finanszírozás segítségével, mondhatni közkívánatra) a taposós vécére hajazó zsírúj találmányt, ahol a felhasználó úgy guggol, mint ősember az erdőben egy bokor mögött; a különbség mindössze annyi, hogy itt szorosan egymás mellett, mintegy társasági élményként guggolnak a nők, az esetleges plénum felé fordulva.

A marketingfotókon persze maradéktalanul felöltözött csajokat látunk, akik ott sorjáznak vidáman, felhúzott skinny farmerban vagy ide-oda lógó bő nadrágban, de nem nehéz elképzelni, miként festene a helyzet, ha a ruházatot (és esetlegesen egyéb cikkeket) is menedzselni kellene élesben. Tehát hogy így a nőknél nem egészen úgy van, hogy slicc le, aztán hajrá. A feltaláló mindenesetre harciasan hangsúlyozza: célja, hogy egyenjogúságot teremtsen ezen alapvető szükséglet terén – és hát valóban ne kötözködjünk. Ha valaki számára feminista vívmánynak minősül a közösségi guggolós p*silés, akkor legyen neki miszoár.

Amikor azonban következetesen a »nőket« emlegetem felhasználóként, valójában elhallgatok egy fontos tényezőt: leírása szerint a miszoár a FLINT-eknek (magyar fordításban a NLINT-eknek) készült. Legújabban ugyanis – szintén 2021 korszakos vívmányaként – vannak a férfiak egyrészről és a nlintek (vagy nlinták) másrészről, ahol utóbbi betűszóként rövidíti a »nők, leszbikusok, interszexuálisok, nembinárisok, transzneműek (és aszexuálisok)« halmazt – méghozzá nem csupán a neomarxista genderaktivisták szóhasználatában, hanem egyre több egyetem terminológiájában is. A regensburgi Műszaki Főiskola egyik minapi űrlapján például a »Melyik nembe sorolja magát?« kérdésre két válasz volt lehetséges: férfi vagy NINTA (ők vannak annyira természettudományosak, hogy az L betűt kihagyják, azaz a leszbikust nem tekintik külön nemnek). Ami jókora diszkriminációnak tűnik, tekintve, hogy a férfiak lehetnek külön kategóriaként férfiak, míg a nők egy betűszó elemévé halványulnak – abszolúte nem érzem magam se nintának, se nlintnek, de még nlintának se, mégis arra kényszerítenének, hogy akként határozzam meg magam. Az LMBTQ mozgalom egyik oldalbordájaként kvázi, a »nem-férfi« konglomerátum tagjaként. Hát kösz.”

Nyitókép: Vasárnap.hu