Amivel szintén nem az a baj, hogy sajnálni kell őket, hanem az, hogy Magyarország élelmezésében jelenleg a legnagyobb népjóléti intézkedéseket úgy hívják, hogy Aldi, Auchan, Lidl, Tesco, Spar, Penny Market. Bizony, ők voltak azok, akik két karantén alatt is benyelték a veszteséget és mindenhol megtartották az áraikat. Miattuk tudsz olyan színvonalon étkezni relatíve olcsón, mintha Nyugat-Európában élnél. Nekik köszönheted, hogy a lazac vagy a cheddar sajt már egyáltalán nem úri huncutságok, hanem 4990 és 2990-es kilóáron ott lesznek az asztalodon karácsonykor (nem reklám, mielőtt a GVH ismét rám szállna).
Lázár János elképzelésével a legkevesebb gond sincs, valóban helyzetbe kéne hozni a magyar láncokat, de ami talán ennél is fontosabb, kéne magyar kiskereskedelmi élelmiszerlánc, ami elszakad a jelenlegiek 30 éve elavult koncepcióitól. Csak sajnos ehhez nem elég a volt szovjet tagköztársasági mentalitás, miszerint akkor kezdjük el baszogatni a piaci szereplőket, hanem pl. kompentens embereket kéne ültetni a magyar kereskedőházak élére, és megalkotni azt a közel tökéletes beszerzési és logisztikai láncot, amit a multik. Még a spanyolviaszt sem kéne feltalálni, ennyi állami támogatásból már igazán futnia kéne rá, hogy a meglévő láncoktól csábítsák át a fejeseket, és emeljék át a szakértelmüket.
Egyfelől persze most is elő fognak jönni a »bezzeg a mi időnkben még csak vizes kifli vót meg Zala felvágott, oszt emberek lettünk« kommentek, másfelől némi megnyugvásra ad okot, hogy a szóban forgó kiskereskedelmi láncok Németország legbefolyásosabb családjait érintik, akiknek valószínűleg öt percig sem tart majd a választások előtt elkussintani néhány másodvonalas fideszest, és visszazavarni őket a migránsozáshoz, amivel legalább betölthetik azt a szerepet Európában, amit itthon Gyurcsány Ferenc.